Falkavezérségről néhány kérdés! (? )

- 2 kutya nem mérvadó a többi millióhoz képest. Lehet, hogy csak szerencsétek volt.

- ha a kutya nem kerül olyan helyzetbe, akkor jó hogy nincs vele baj. Vitted sétálni és visszajött... Más tudod mennyi helyzetbe kerül a kutyájával? Na ha gond van, ott bizony kijönne. Kutyaiskola, tömegközlekedés, verekedős kutyák, agresszív emberek, különböző háziállatok, nyaralás, verseny, kiállítás stb. Ha csak annyi inger éri a kutyád, hogy elviszed sétálni meg a kertben neveled akkor jó hogy nem problémás.

Én nem szeretem az ilyen módszereket, Fennel, Millan, Cerberos stb. Viszont azt vallom, hogy a kutyának falkavezér kell. Csak ennek ösztönösen kell jönnie. Én mindig is alapból úgy neveltem a kutyáim, hogy én vagyok a főnök, mert nehogymár a kutya irányítsa az életem.

Vannak emberek, akiknek természetes tehetségük van a kutyákhoz, és külön felállított szabályok nélkül is lehetnek falkavezérek. A legtöbb ember viszont nem ilyen, nekik szükségük van iránymutatásra, olyan szabályokra, amiket a kutyák a legkönnyebben értelmeznek. Ha te amúgy egy igazi vezéregyéniség vagy, akkor a kutya maximum azt fogja gondolni rólad, hogy furcsa vagy, mert általa nem megszokott szabályokat alkalmazol, de elfogadja azt és követ.

Meg amúgy a kutyán is sok múlik. Van, amelyikre elég rondán nézni, és elfogadja, hogy te vagy a főnök, másokkal meg küzdeni kell. Valószínűleg mindketten elég határozott egyéniségek vagytok, a kutyáitok pedig eleve alárendelődő típusok. Mázli. De ettől még vannak olyan kutya-gazda párosok, akiknek kell a segítség.

Én azt vettem le a szövegből, hogy a két éves kutyádat nemrég engedted el legelőször pórázról, ő visszajött és azóta sem volt szabadon. Mennyire igaz ez?

Egyébként könnyen lehet, hogy mivel ennyire el lett hanyagolva, eleinte, akár pár hónapig is, ezek az új információk, az új élet kicsit sokkolóan hatnak rá. Így nem csoda, ha az ismert, megszokott hangra azonnal, pozitívan reagál. Egyébként jól le lehet szűrni, hogy mennyire vagy te a főnök vagy mennyire figyel rád oda a kutyád, ha mondjuk csak kiviszed szántóföldre, nem vadász területre (!), elkezd egy állatot, nyulat, őzet, bármit kergetni, és ha le tudod róla hívni, na akkor valóban egy szuper, kontrollálható kutyád van. Persze ne próbáld ki, nehogy elveszítsd végleg a kutyád. :)

A falka ösztön még nagyon erős a kutyákban. Azért azt ne felejtsük el, hogy évmilliókig éltek farkasként és csak az utolsó pár ezer évben lettek háziasítva az ember mellé. Ez az idő pedig eléggé elhanyagolható.

Ha jól emlékszem, Németországban volt az az etológiai kísérlet, hogy kóbor, teljesen keverék kutyákat összezártak, farkasoknak még megfelelő körülmények között tartották őket (heti egyszeri etetés, semmi kapcsolat az emberekkel, élő eledel, stb.). Pár hét alatt olyan hierarchia alakult ki a keverék, háziasított kutyák között, mint a vadon élő farkasoknál látható. Tökéletesen megfigyelhetőek voltak a sorrend szigorú határai.

És azt se felejtsük el, hogy egy kutya egy farkas falkába könnyedén be tud illeszkedni, bármilyen komoly probléma nélkül. Nem egy példa volt már erre is. Én is azt mondom, ha eredményesen, biztonságosan és normálisan akar valaki együtt élni a kutyájával, kell, hogy ő legyen a főnök és hogy elég nagy távolság legyen közte és a kutya között a sorrendben.

Kicsit hosszút írtam, köszönöm annak, aki elolvassa:)

Nekünk is volt egy KÁJ szukánk, 2 évesen került hozzánk nagyon rossz körülmények közül.

(Én még gyerek voltam, inkább a szüleim foglalkoztak vele.)

Mindenki azt mondta, h.lyék, és a kutya meg fog ölni minket, mert már 2 éves, és eddig verték stb...

Abban a szent pillanatban, ahogy először belépett a mi kertünkbe az egész mozgásán látszott, hogy úgy érzi magát mint egy frissen szabadult ártatlan rab...

A szüleim annyit tudtak a kutyatartásról, hogy etetni, itatni kell, kell kutyaól (sosem használta pedig a nagypapám kész várat épített cseréppel, dupla fallal,...:D) meg el kell vinni sétálni.

Nem mondom, voltak durva dolgai a kutyának - lévén KÁJ és a szüleimnek f.ngjuk nem volt a falkavezérségről...

Megzabálta a műanyag edényt, a szájkosarat 3 másodperc alatt leszedte akárhogy tették fel, és hát keményen lerendezte a környék kutyáit ha azok szemtelenkedtek.

(Volt, hogy 2 komondorral odajött egy pasi, hogy na majd a komondorok... a komondorok nyüszítve rohantak a 2 éves "baba KÁJ" elől.)

Szóval nem mondom, hogy minden téren tökéletes volt a dolog, de nem hibáztatom a szüleimet, akkor még nem volt ilyen Jan Fennell meg Tükörsuli reklám...

Paraszti származásúak, így is többet tettek a kutyáért, mint az előző gazdája...

De az is biztos, hogy ha megkértük valamire a kutyát (jöjjön oda, tegye le, ne egye meg,...), akkor azonnal hallgatott ránk.

Soha nem kunyerált még kerti grillnél sem, soha semmilyen agressziót nem mutatott velünk szemben, én gyerekként lovagoltam rajta, csimpaszkodtam belé, meg se nyikkant, inkább arcon nyalt...

Van olyan, hogy a kutya érzi, hogy itt jó helye van, és jó a kommunikáció a felek között.

Aztán amikor nekem lett 4 kutyám (Ebből egy kan KÁJ), én azért már olvastam ezt-azt, először egy rosszabb kutyasuliba mentem, aztán hallottam a Tükör sulikról, szerintem zseniálisak, olvastam kutyakiképzős könyveket, Jan Fennellt, volt szerencsém a rendőrségi kutyakiképző központban is járni (ebben kivételesen élen járunk:)), és hát természetesen Csányi Vilmos a példaképem:)

De módszer ide vagy oda, Csányi megmondta a tutit: A kutyák szó szerint értenek minket.

Első kutyám menhelyi, sokkos állapotban hoztam el ölben, mert 4 lábon járva behúzódott egy fal mellé és maga alá pisilt az autóktól és emberektől...

Akkor még nem ismertem a módszereket.

Vérmező mellett laktam, jó kis kutyás hely.

Manó az első pillanattól érezte, hogy mellettem biztonságban van, de még nem tudta leküzdeni a környezet által kiváltott félelmeit.

Amikor először kivittem Vérmezőre reszketett, földbe gyökerezett a lába.

Leguggoltam mellé és olyan békésen, amennyire csak lehet elkezdtem beszélni hozzá, hogy nincs baj Manó, ezek itt barátok, itt vagyok, megvédelek, ha kell, stb...

és esküszöm, megértette. (pedig elvileg ezt ugye dicséretnek vehette volna, de nem, ő megértette, mit akarok mondani.)

Felálltam, elindultam - jött utánam.

Még aznap elengedtem pórázról, jött mellettem, botot dobáltunk, ismerkedett más kutyákkal - egyelőre félénken, de első lépésnek óriási volt...

Az emberektől még hónapokig félt. (műteni kellett az előző "gazdája" miatt még kölyökként.)

Amikor falura költöztem, biciklivel kezdtem sétáltatni, póráz nélkül.

Soha nem tanítottam neki semmit, mégis kereszteződésnél parancs szóra megállt, kanyarnál a jó irányba fordult, ha tovább kellett menni, tovább ment (ÁLLJ, JOBB, BAL, TOVÁBB, LE (ha autó elől kell kitérnie) vezényszavakra.)

Ha azt mondom, PATAK, tudja, hogy lemehet a mederbe hűsölni.

Persze a jutifalival meg klikkerrel tanítottam agilityzni, de elképesztő, hogy elsőre tudta tanítás nélkül, mit akarok tőle...

(És ez a besz.ri kis Manó még csak 3 hónaposan - amikor a városban laktunk - úgy ugrott neki 3 részegnek, akik belém kötöttek, hogy alig tudtam visszatartani a pórázzal... 3 perccel később, amikor valaki meg akarta simogatni, megint fülét-farkát behúzva sunnyogott...)

Ha választanom kellene, hogy a barátaim, életem szerelme vagy Manó, én Őt választanám.

Egy másik kutyusom pedig szavak nélkül megért a szemem mozgásából, az arckifejezésemből, vagy a testtartásomból - pedig nem tanítottam ilyesmire. De nem ám ha mérges vagyok, hanem ha azt akarom, hogy odajöjjön.

A harmadik kutyusom pedig imád az ölemben utazni az anyósülésen, a többiek hátul vannak a csomagtartóban.

De ilyenkor saras időben őt is hátra rakom.

Persze hangos ugatással fejezi ki a nemtetszését.

Egyszer még az odaúton, amíg hátul volt mondtam, hogy jól van, visszafelé előre veszlek.

Rögtön befogta a kis ugatóját.

Amikor séta után mentünk a kocsihoz, ő leült az első ajtó előtt.:D

(Persze álltam a szavam.:D)

A KÁJ meg, hát az nagyon durva.

Nem mondom, látszik, hogy lány nevelte.:D

Olyan, mint egy fekete-fehér óriási rajongógép.

Imádja, ha simogatom, úgy törleszkedik mint egy macska, a két lábam között (pipiskednem kell) átbújik és akkor hú de boldog mert a s.ggét vakarom:D

Őt is jutifalival, gügyögéssel nevelem kiskorától.

Szerencsére felette már én vagyok a falkavezér, nem esik neki mindenkinek, hogy megvédjen...

Ez viszont nem a tuti kommunikációnk eredménye, hanem a Tükörsulié.

A kommunikációnk eredménye, hogy nekem azt is hagyja, hogy a fájós lábát nyomorgassam, bármikor elvehetem tőle a legtutibb csontot is, megmoroghatom, helyre tehetem anélkül, hogy felülbírálna, lefekhetek mellé ha pihen - apámat, aki elkényeztette megmorogja néha.

Az is az ő módszerüknek köszönhető, hogy az említett 3. anyósüléses kutyám már nem szökik világgá és nem agresszív más kutyákkal. Rajta még finomítani kell kicsit, de már gyönyörűen változik.

Szóval van olyan kutyám, akinek dominánsabb a természete, és amíg nem ismertem a tükörsulit és Jan Fennellt, hát bajban voltam.

Konkrétan már feljelentettek, mert akármit csináltam vele és a kerítéssel, kiszökött kukázni. (Emberre veszélytelen szerencsére, meg hát nem is egy nagydarab kutya, de megértem, hogy nem volt ez nagy öröm a lakóknak - nekem sem.) Nem éhezett, csak kiderült, hogy unatkozik a szentem a napi 2 órás séta mellett is, és azóta van itthon homemade agility pálya.

Szerintem nektek egyrészt szerencsétek volt a kutyáitokkal, másrészt nyilván szeretitek őket, ráadásul felteszem JÓL szeretitek őket, nem majomszeretettel és az ilyesmit nagyon meghálálják...

Bár az érdekes, hogy 2 éves korában engedted el először?

Addig mit csinált szegény?:O

Az én kutyám is remekül alkalmazkodik, soha nem volt gond a nevelésével. Ettől függetlenül vallom a "falkasorrend" fontosságát.

Nyilván nem minden kutya domináns, és engedetlen, Neked szerencséd volt a tiéddel. De ha majd egyszer kifogsz egy kutyát, aki megpróbál világuralomra törni, akkor Te is megérted, hogy ez miért fontos:)

Egyébként azt gondolom, hogy az emberek egy részében "csípőből" megvan az intuíció arra, hogy hogyan kell bánni egy kutyával. Aztán vannak olyanok, akik nem értenek kutyául, és azoknak meggyűlik a bajuk, és állítják, hogy a kutya rossz. Nem, a kutya nem rossz, a kutya legfeljebb neveletlen és nincsenek letisztázva a szabályok.

Nézd meg a kutyákat, amikor többen vannak, annyira tökéletes látszik, hogy falkát alkotnak.