Mit tegyek? Vonyít a kutyám!

Egy hónapja hoztunk el egy menhelyről egy 10 hónapos, kis testű keverék, ivartalanított szukát. Szálkás szőrű tacskóra hasonlít, de hosszabbak a lábai. A menhelyen direkt őt ajánlották, mert már volt örökbe fogadva lakásba 6 hétig, de visszavitték "költözés miatt", ott állítólag szobatiszta volt, jól beilleszkedett. Mi nagy társasházi lakásban élünk, de nappal mindketten dolgozunk, ezt a menhelyen is elmondtuk, de biztattak, hogy ő nagyon nyugodt kutya, nem lesz gond. Ehhez képest a szomszédok elmondása szerint ahogy elmegyünk 8-kor, vonyítani kezd, és nem hagyja abba, amíg haza nem érünk 4-5 körül, közben mindent szétszed. Reggel 30 percet, este 1,5 órát sétáltatjuk, és szabadidőnkben minden percet vele vagyunk, tanítgatjuk, neveljük, már ilyen rövid idő után erősen kötődik hozzánk. Minden ide vonatkozó irodalmat elolvastam a neten, a legtöbb helyen azt írják, ez azért van, mert nem vagyok falkavezér. Én ezt nem igazán hiszem, mert a kutya (magától) előreenged az ajtóknál, jól behívható, pórázon szépen megtanítottuk sétálni, amikor mi eszünk, ő sohasem kunyerál, hanem félrehúzódik és lefekszik. A tanácsoknak megfelelően távozáskor és hazajövetelkor rá sem nézünk vagy 10 percig, nem búcsúzkodunk. Rengeteg játéka, rágókája van, olyan labdát is vettünk neki, amit tele lehet pakolni száraztáppal, és játék közben folyamatosan szóródik ki belőle, elvileg órákig eljátszik vele a lakásban hagyott kutya. Ezt estére kifogyasztja, de mégis vonyít végig a szomszédok szerint. Egy 10 nm-es helyen van olyankor, mikor mi elmegyünk, mert sok helyen írták, fontos, hogy kis helyre legyen leválasztva, mert ez is megnyugtatja. A fekhelyére egy használt pizsifelsőmet tettem, mert mások szerint ez válik be, de semmi... Sok kutyás ismerősöm van, aki egész nap dolgozik, de ugyanez a probléma náluk vagy nem is létezett, vagy megszűnt pár hét alatt. Nekem is volt már korábban ugyanebben a lakásban egy kutyám, akivel soha nem fordult elő hasonló.

A szomszédok persze teljesen kivannak, eleinte nem hittem nekik, mert amikor mi hazajövünk, a kutya mindig csendben van, de két alkalommal előfordult, hogy délelőtt jöttem haza, és mindkétszer rajtakaptam, hogy elviselhetetlenül hangosan üvölt, arénázik a kutya. Végső elkeseredésünkben beszereztünk állatorvostól egy korszerű, természetes anyagokat tartalmazó kapszulát, a neve Calmex, amit kifejezetten szeparációs szorongásra fejlesztettek ki kutyáknak, és Amerikában jól bevált. Nekünk ez sem segít semmit (egy szomszédot ráállítottam, hogy "tegyen jelentést", de a kutya ugyanúgy őrjöng).

Nagyon imádjuk, nem akarjuk odaadni senkinek, de ha ez így megy, kénytelenek leszünk... :( :( :(