Mi a véleményetek arról, hogy a kutya számára idegen embernek is szótfogadjon? Pl: ül, marad stb.

Az egyik kutyám különösen zárkózott az emberek felé. Nálunk is van sulin amolyan "kutya-csere", ahol kb. 10 percre egy másik gazdi foglalkozik a kutyámmal, feladatokat kér tőle, trükköket. Nagyon jól jön, ismerősöket is szoktam kérni, hogy kicsit gyakoroljanak már vele, akár úgy, hogy ott vagyok, akár úgy, hogy messzebbről figyelek. Szépen látszódik az eben, ahogy nyílik meg ilyenkor az emberek felé, el kezd velük is kommunikálni, még élvezi is ezeket. Hisz az mégsem működik egy városi kutyánál, hogyha meg akarja simogatni egy gyerek, ő inkább elhátrál, kimegy a szituációból.

Másik kutyámnál meg azért kell, hogy szót fogadjon akár idegeneknek is, bár ezt nem várom el tőle, de ismerősöknek mindenképp, mert társtulajdonban van. Volt már, hogy nem tudtam elmenni vele kiállításra, és ha nem hallgatott volna másokra, mit lett volna? De persze embere válogatja, mit szeretne és mit vár el a kutyájától.

Mivel nálunk a terápiás munka során igen fontos, hogy másoknak is engedelmeskedjen, így én ehhez már kicsi kora óta szoktatom. Mondjuk néha elég zavaró, hogy a parkban bárki hívja a kutyáját ő is megy oda azonnal, de hát sajnos ez van. Kiállításon is van, hogy nem tudom bevinni a ringbe, vagy előnyösebb, ha a tenyésztője beviszi, akkor nincs belőle probléma.

Persze az is érthető, ha valaki nem ilyen kutyát szeretne, munkakutyáknál igen érdekes lenne, ha a kutya mindenki szavára ugorna.

Ha én ott vagyok, senki másra nem hallgat. Még a családtagjaimra sem nagyon, anyukámra valamennyire. Nem is keresi senki közelségét. Mikor kutyasuliban voltunk, és az oktató az én kutyámmal akart valamit bemutatni, hótt gáz volt, mert nekem mindent pöccintésre megcsinált, a kiképzőre meg rá se nézett, mintha hirtelen megsüketült volna, nem volt hajlandó szót fogadni.

De amikor egyetemen vagyok a kollégiumban, természetesen a családom tagjaira hallgat.

Én se vagyok annak a híve, hogy egy kutya elmenjen az első szembejövővel, csak mert kedvesen szól hozzá, az egygazdás típusú kutyákat kedvelem, mindig is az ilyen fajták jöttek be. De nem szabad annyira leszabályozni, hogy éhen haljon a kutya, ha a gazdája nincs ott, hogy engedélyezze neki az evést.

De ha már valaki említette a gyerek-hasonlatot: Nincs gyerekem, de nem hiszem, hogy tapsikolnék örömömben, ha az utcán bárkivel bizalmasan szóba állna. Hallgasson a a szüleire, nagyszüleire, a tanító nénire, meg akire én azt mondom, hogy bízhat benne, és slussz. Ne bratyizzon, legyen egészséges mértékben bizalmatlan.

Tévedés ne essék, nem a terápiás kutyákról beszélek. Ott természetesen szóba sem jöhet ez.