El tudnátok olyan embert képzelni párotoknak, aki nem szereti a kutyákat?

szia!

Én nem várom el a páromtól, hogy szeresse a kutyámat. Ha ő nem akar sétálni jönni, mert mondjuk fázik, elviszem egyedül. Nem kell kimennie vele játszani, és egyebek. Szerintem egy párkapcsolatban ezt meg lehet oldani. Mivel egy párkapcsolat sokkal komolyabb dolog, mint egy kutya.

És most lehet lepontozni :)).

Születésemtől van kutyám, és kifejezetten kutyabolond vagyok. Csak ezt nem erőltetem rá senkire!

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat fontosabb, mint egy kutya. Ha a kettő együtt van, az a tökéletes. Nekem. :)

Mondjuk, ha az illető nem szereti a kutyákat, akkor az esélyét sem adom meg a párkapcsolatnak, sokkal hamarabb elválnak az útjaink.

Igen is meg nem is. Baráti társaságban annyira nem számítana, amíg elfogadják azt, hogy nálunk a kutya családtag és ha lehet visszük is magunkkal bizonyos helyekre. Amint elkezdené valaki, hogy büdös, nyálas, mit keres bent... biztos csúnyán néznék rá és leállítanám.

Párkeresésnél sem biztos, hogy kizáró tényező lenne, amíg valaki el tudja fogadni, hogy részem a kutyám, ő hozzám tartozik. Nem kell, hogy imádja, de ne tegye szóvá, mert nem titkolom senki előtt, hogy ilyen vagyok.

Bár szerencsére évek óta stabil a kapcsolatom és párom is kutyás, csak nem annyira mint én. Szereti őket, de ilyen szempontból olyan, mint egy kisgyerek: játszik, megsimogatja, ha nagyon muszáj még el is látja, de inkább meghagyja nekem, amit nem bánok. Tudtam, hogy ő ilyen és átbeszéltük a kérdést mielőtt bevállaltuk volna a közös kutyát.