Akik a kutyájukkal alszanak azok írjákmár le hogy hogyan alszanak ketten!?

Nos, 5 kutyám van, ebből max. 3 van bent egyszerre. Szóval ha velük alszom, nem ketten, hanem 4-en alszunk együtt. Általában falkasorrendileg helyezkednek el, legmagasabb rangú joga a fejemhez legközelebb aludni, alsórendűbbek lefele. Nálunk Móka, a lánykutyám a falkavezér, de Bojtos fejében ez nincs teljesen rendben, férfi lévén ő úgy gondolja, hogy ő az. Innen kezdve kizárólagos jogának érzi, hogy a fejemhez legközelebb aludjon. Ha sikerül neki, akkor egész közel bújik hozzám, nagy szőke bozontos fejét a nyakamra, fejemre hajtja, vagy én fúrom be az arcom a bundájába. Imádom hallgatni, érezni a szuszogását, és érezni azt, mennyire vigyáz rám. Ha én nem vagyok közelben, akkor a papucsomra, cipőmre vigyáz: ráteszi a fejét és úgy alszik. Móka ha Bojtos nem túrta ki, akkor a mellkasomhoz szeret bújni, imádja ha a hátát nekem döntheti, én meg átölelem: asszem ez a kifli póz:) Ha ez nem jön össze, akkor leggyakrabban a térdhajlatomban alszik, a combomra téve a fejét. Pötyikének mint alsóbbrendűnek általában a lábszáramnál van hely, de olykor kiharcolok neki egy kis dédelgetést. Mostanában nagyon gyakran, mert beteg volt szegénykém és még most sincs túl jól. Olyan kis bújós lett. Mostanában emiatt általában őt ölelem át kifli pózban és vigyázok, hogy a többiek ne nyomják agyon, mert ilyenkor megy a tülekedés. Múltkor annyira mindegyik a fejemhez közel akart lenni, majd megfulladtam, úgy kellett letaszigálnom őket magamról. Bojtos amúgy a nagy bundájában majd megsül, úgyhogy egy idő után kénytelen kelletlen levonul a szivacsról. De akkor is igyekszik a fejemhez közel maradni. Ágyba nem engedem őket, de van egy nagy szivacsunk, azon szoktunk rajcsúrkodni. IMÁDOK velük aludni, ami a páromnak általában nagyon nem tetszik.

Sajnos ilyen téren nem illek össze a párommal, és gyakran van kisebb nagyobb feszültség, ha az éjszakát a kutyikkal töltöm és nem vele. Mióta betegeskedtek, nagyon sokat alszok a kutyákkal. Most már jobban vannak, de valahogy nem bírok és nem is akarok elszakadni. Ezek az együtt átszuszogott pillanatok életem legszebb pillanatai. És nagyon rosszul viselem, hogy újra meg újra meg kell küzdenem a párom szemrehányásával, olyasmi miatt ami nem bűn, nem teszek rosszat, csak önmagam vagyok. De őt ez zavarja. Szereti ő is a kutyáimat, de számára az sem természetes, hogy a kutya a házban van. Sajnos a szobába miatta nem jöhetnek be, meg én is így döntöttem, hátha lesz gyerekünk...Na mindegy, de azért kiharcoltam a nappaliban magunknak egy kis kuckót, meg a folyosón van a nagy szivacsunk. Párom szerint én nagyon nehezen találnék olyan pasit aki így elfogad, de hát itt is azt olvasom, hogy van olyan pasi a földön, akit nem zavar a kutya az ágyban, a szobában...És ilyenkor arra gondolok, biztos hogy örökös szemrehányások közt akarom leélni az életemet?

De hát mi már így maradunk, meg aztán szeretem is ezt a pasit. Csak nem tudom biztosan, nem lenne-e neki is jobb egy "normális" lánnyal, akinek minden vágya egy kisbaba és nem kutyákkal alszik. Sokszor érzem azt, hogy ketté kell szakadnom, hogy ha a kutyákkal vagyok, Ő hiányzik, ha Vele vagyok, a kutyák hiányoznak, és hogy ezért én már sose leszek igazán boldog.

Engem zavar kicsit, de a kutyák hiánya sokkal jobban zavarna. Mondjuk épp emiatt alszom csak a szivacson velük és nem az ágyban. Van külön kutyázós ruhám, kutyás takaróm, és az esetek többségében azért nélkülük alszom az ágyon a párommal. Szívem szerint együtt aludnék a párommal és a kutyákkal egyszerre, de mivel őt zavarja, nem erőltetem.

Gyerekkoromban (23 éves koromig) együtt aludtam az ágyban az akkori kutyusommal, de ő valahogy egyedül nem koszolta össze annyira az ágyneműt. Igaz, alig ment ki az udvarra, állandóan bent akart lenni velünk. A két kölyke már loncsosabb volt és a szaguk is olyan büdös kutyaszag volt, velük nem aludtam együtt. De aztán elég sok gyászeset történt, meghalt az együttalvós kutyusom is, és akkor egy este fogtam a két büdös koszos, szőrös kutyát és hónapok óta akkor aludtam először jól.

Én azóta is azt mondom, inkább ők mint az altató.

Sokan nem merik ezt az életformát választani, beléjük nevelt gátlások vagy hasonlók miatt, de én örülök neki, hogy volt bátorságom kivonulni a civilizációból és megtalálni a boldogságot köztük. Biztos vagyok benne, hogy sokkal boldogabb vagyok és leszek a kutyaszőrös lakásomban, ruhámban, mint pl. nagyanyám akinek enni lehetne a padlójáról és 35 éve egyedül él, mert minden pasi elhagyta, megcsalta, és soha eszébe nem jutott felborítani ezt a nagy tisztaságot egy kis szőrös társ kedvéért. Engem is megcsalhatnak, elhagyhatnak, de én az én szőrös lakásomban sose leszek olyan magányos, mint ő.