Kutya örökbefogadás?

Ez kutyától függ. Van amelyik még nem tört meg, teljesen életvidám, játékos, barátságos, bárhol rögtön otthon érzi magát. De van amelyiknek több idő kell, félénk, vagy stresszel, össze van zavarodva, pánikol.

Az fontos hogy ne "sajnáld" a kutyát. Akármilyen is próbálj vele természetesen viselkedni. Ne szabad semmi erőltetni, kövesd az ő ritmusát, de légy következetes és szigorú. Amit az első napokba megengedsz neki, azt később is meg kell, és amit ma nem, azt később sem.

Én ideiglenesezem, és általában kutya jellemtől függetlenül levegőnek nézem az első nap, csak minimálisan kommunikálok vele. Persze ezt én sem bírom teljesen megállni, de mindenesetre semmiképp sem cselekszem szívem szerint, és kezdem el abajgatni, és minden közeledését reagálni, hogy tiszták legyenek a viszonyok. Hagyom, hogy beilleszkedjen, aludjon vagy nézelődjön, ezzel elkerülendő, hogy teljesen rám függjön és folyamatosan a fenekemben legyen (a mentett kutyák hajlamosak erre, és ez egyenes út a szeparációs szorongás felé náluk).

Aztán a sétáknál szoktam elkezdeni érdemben kapcsolatot építeni, játszani, stb.