Tanácsokra lenne szükségem valaki segítene picit?

Nekem nincs is kutyám még.De fogadd el hogy elmegy ha nem megy menny el spichologushoz.Részvétem sok szerencsét.

De az a legjobb megoldás ha veszel egy másik kutyát és az kárpótol.

Nehéz elengedni a barátunkat, aki évtizedekig szeretett minket. De gondolj arra, hogy mennyivel szerencsésebbek a kutyák, nekik nem kell gépekre kötve éveken át haldokolniuk, meg tudjuk őket szabadítani a fájdalmaiktól.

Ha teheted, maradj vele és simogasd, hogy utolsó perceiben is érezze, hogy mennyire szereted.

szia nekem a kiscicám ment el 2 évvel ezelott. A mai napig hianyzik... nagyon sirtam en is miatta mert egyut nottunk fel, 14 evig volt velem, aztan volt nincs.

Annak kell orulni, hogy lehetett egy olyan tarsad aki elmenyt vitt az eletedbe és sok boldog pillanatot hozott neked. Nem mindenkinek van olyan szerncseje hogy egy ilyen allat es ilyen hosszu ideig lehetett veled.

Talán valamit segítettt amit írtam, talán nem. El kell fogadni sajnos hogy ez tortenik, ez az élet rendje. Nem mondom azóta sincs masik cicam, talan egy kiskutyam lesz nemsokara. Vészeld át valahogyan, és gondolj arra hogy mennyire jó volt vele, de mar oreg es beteg is es sokkal jobb neki így. Ha pedig szeretun valakit, akkor aszerint kell tenni, ami szamar a legjobb...

Én kiskutyám is 15 évig volt velem,együtt nőttünk fel,majdnem 4 éve történt,hogy lebetegedett,hirtelen,már nem birt menni,összeomlott a keringése,gondolom ezt hivják végelgyengülésnek. Nagyon hirtelen történt,nem is tudtam felkészülni,hogy elveszithetem és nekem kellett meghozni a döntést,hogy elaltatjuk,már nem birtam nézni,hogy szenved...Napokig sirtam,nagyon nehezen tettem magamat túl a történteken,pedig már felnőtt voltam,majd 30 éves. Az idő begyógyitja a sebeket. Azóta született egy kisfiam,viszont apukám tavaly meghalt. Gondolhatod az milyen érzés,majdnem összeomlottam... De a kisfiam itt van,ő az életem értelme :)

A kiskutyádat el kell engedned,ez az élet rendje,nem szabad szenvedni hagyni.