Fajtamentőkkel kapcsolatban kinek van tapasztalat?

14:59:

Nem nem mi voltunk azok, ez 1,5-2éve volt. Párommal mentünk, stabil kapcsolatban élünk jó sok éve, de nem vagyunk házasok, ez volt az egyik probléma amit a beszélgetésből kiszűrtem és ehhez kapcsolódóan jött a másik, hogy én jobban értettem a kutyához (mióta megszülettem kutyák közt voltam), ő kicsit félszeg volt, nem merte sétáltatni, mert pórázon húzott és csak ő fogadhatta volna örökbe, mert a ház az ő nevén van.

A 2-3további látogatás tényleg teher lett volna, hisz az ország másik feléről mentünk, alsó hangon 60-80ezer Ft üzemanyagköltség az elsővel együtt. Ennyi pénzből már lehet kapni tenyésztőtől is, testileg-lelkileg egészséges kutyát, és ennyit nekem nem ért személy szerint, hogy másnak bizonyítsak, mikor tisztában vagyok a képességeimmel.

A legközelebbi állatkórház tőlünk kocsival max 30perc, ha baj van egyből megyünk (szerencsére még nem volt és nem is lesz remélem), nem több órás út.

Ha elég kitartóak vagyunk és visszajárunk valószínűleg (legalábbis így gondolom) elhozhattuk volna. De az, hogy látogassunk egy olyan kutyát aki Talán a mienk lehet, ilyen messziről anyagilag és lelkileg is megterhelő. Teljesen más lett volna a helyzet csak bkvzni kellett volna.

De tényleg nem bántom őket, így jártunk és pozitívan fogom fel, mert ha nem jártunk volna így, nem lenne a mostani kutyánk.

Amúgy mi is voltunk ideiglenes befogadók, tudom milyen az.

"Ha lenne egy kutyád, akit sz@r körülmények közül mentettél, nem lennél kukacoskodó azzal, aki örökbe akarja fogadni?"

Kriszti most ebben nem értek egyet veled. Volt egy kiskutya akit akasztás elől mentettem meg. Akkoriban még nem voltam "kukacoskodó" az örökbeadásnál. Egy év múlva láncon, vas hordó mellé kikötve találtam meg. Lehet, hogy sokat kérdezünk, lehet, hogy "kukacoskodunk", de ha már megmentünk egy kutyát sz@r körülmények közül, akkor én személy szerint megnézem jobban, hogy hova adom, hogy a borzalmakat ne kelljen még egyszer átélnie, és egy életre szóló biztos otthont kapjon. Sajnos nem mindenki jó szándékkal szeretne örökbe fogadni, csak épp nincs aki eltakarítsa a maradékot, vagy csengő helyett ugasson.

ma 15:23

Persze, nem rád értettem Blue11. Úgy általánosságban, ezért a sok kérdés. De Nálad biztos jó helye lenne. Mondjuk tényleg van ahol túlzásba viszik. Mondjuk én sohasem kérdeztem senkitől, hogy ki nevén van a ház, meg hasonlók, és még nem kértem többszöri látogatást. Viszont elvárom a kapcsolat tartást, hogy ha baj van tudjak segíteni, vagy akár mikor visszahozhatják, ha nem válik be. Így talán nem kötnek ki gyepin. Azt nem tudnám elviselni.

Elég kényes kérdés ez, az alapítványoknál is emberek dolgoznak, vannak köztük lazábbak, és kekeckedőbbek. Nem könnyű, főleg ha maga az ideiglenes befogadó intézni az örökbeadást hisz sajátjaként neveli a kutyát, és szeretné a legjobb helyen tudni, de azt is tudja hogy nem válogathat a végtelenségig, attól hogy egy gazdijelölt nem tökéletes vagy nem szimpatikus még lehet "jó" gazdi.

Én már több pozíciót is kipróbáltam e-téren (örökbefogadó, örökbeadó ideiglenes gazdi, örökbeadó kísérő )

Örökbeadóként volt hogy szívem szerint nem hagytam volna ott a kutyát, de a kolleganőim igen. Aztán volt hogy a kukacoskodás ellenére pár hónap után visszakellet vennünk a kutyát pedig rendesnek tűntek.

Sajnos én már sok mindent láttam a különböző alapítványoknál, vannak köztük nagyon inkorrekt, sunyi, igénytelen, aljas, trehány "önkéntesek" nem is értem mit keresnek ott. Sokszor már nem is kutyákról szól, ha nem személyes bosszúállások, viszályok, konfliktusok. Van akik csak egyszerűen belefásultak, a statisztikákat akarják nyomni, iparként nyomják az állatmentést, megy a reklám, média jelenések, hangoskodás, a háttérben meg iszonyatos dolgok történnek, és megy a fenyegetőzés hogy semmi ki ne derüljön.

Az agár fajtamentéssel még nem volt rossz tapasztalatom, rendesek, korrektek.