Mudi vs (rövid szőrű) Tacskó?

Mi leszoktattuk a (most fél éves) mudijainkat a felesleges ugatásról, ha jekeznek is valamit, egy-két vakkantás az egész. Néha, ha nagyon ugat a többi utcabeli kutya, ők is csatlakoznak, de ma már elég kikopogni az ablakon, és befejezik. Mikor a szomszédokat ugatták, mindig leszidtuk őket, ha szép csendben figyelték őket, jutalmaztunk. Egyedül akkor zendítenek rá vadul, ha bejön valaki a kapun. Nálunk az előkertbe csak akkor mehetnek, ha kint vagyunk velük, amúgy a hátsó kertben vannak, ahol ők is nyugodtabbak.

Gondot kell fordítani a lemozgatásukra (nálunk pl. egy hosszú botra egy zsineggel szivacsdarab van kötve, ezt kergetik, ha elkapják, falatkát kapnak, meg sétálunk is), nevelni kell őket, és akkor nem lesz rájuk panasz.

Amúgy eleinte, mikor hozzánk kerültek, a bejáratnál volt a ketrecük, mikor ugattak, nem jöhettek ki. Ha szép csendben voltak, kiengedtük őket játszani. Néha, mikor közeledtem a ketrechez, vakkantottak, ekkor rájuk szóltam csúnyán, megfordultam, mentem pár lépést vissza, és vártam. Türelemjáték, de megéri. Ha ugat, nyüszít, és rögtön foglalkozol vele, kiengeded, akkor mindig ezt fogja csinálni. Mikor a házban voltunk, és ők kint elkezdtek ugatni, hisztizni, nem foglalkoztunk velük. Megvártuk, míg csendben voltak legalább 5 percig, akkor kiléptünk. Ha erre rázendítettek, rögtön visszafordultunk, és bementünk. És így tovább. Néha akkor vakkantott valamelyik, mikor már épp nyitottam volna az ajtajukat, ekkor is könyörtelenül bementem. Eleinte nehéz lesz a kiskutyával, de muszáj következetesnek lenni.

Jan Fennel: Kutyapszichológia című könyve nagyon hasznos olvasmány!