Kutyaféltékenység ami már terror, mit lehet tenni, hogy lehet megoldani?

Van egy 3 éves skótjuhászom. A bátyám elköltözött 2 éve, és vitte magával a vizsláját, így a skótjuhászom egyedül maradt az udvaron, de nem zavarta, megszokta hamar. Addig semmi gond nem volt. Most a bátyám visszaköltözött februárban, mert nem volt más lehetősége, és hozta magával a vizslát is. Na innen kezdődtek a gondok.

Hetekig a vizsla úgy megverte a skótjuhászom, hogy még éjszaka is készlétben kellett állnom, éberen aludnom, hogyha összeverekednek akkor szaladnom kell ki szétválasztani őket. Az én kutyám mindig barátságosan ment volna a vizslához oda de ő mindig csak nekiment. Néhány hét alatt végül nagy nehezen megszokta a vizsla hogy nincs egyedül. Az én kutyámnak semmi baja nem volt hogy van másik kutya is az udvaron, ő szívesen fogadta volna, de a vizsla nem tudta eltűrni hogy nem ő az úr a háznál.

A problémák lényegében: a vizsla kitúrta a kutyámat a saját óljából, és most az én kutyám azt a házat használja, amit a tesóm a vizslának vett mikor elköltözött. De néha abból az ólból is kitúrja a vizsla őt, tehát sokszor egyikbe se tud bemenni szegény.

Amikor a skótom simogatom, a vizsla mintha puskából lőtték volna ki úgy szalad oda és eltolja a kutyám, nagyon durván feldönti, ellöki a testével, tolakszik hogy őt és csak őt simogassam. Nem csak velem, a család többi tagjával is ezt csinálja. Előre leszögezem: egyenlő feleknek tekintjük a kutyákat, a vizsla nincs kirekesztve semmiből, sőt, még többet is van foglalkozva vele mert anyámék már csak őt simogatják vagy hasonló, mert annyira tolakszik a másik előtt.

Ha véletlenül tovább simogatom és foglalkozok a vizslával, akkor nemhogy megnyugodna, hanem azonnal elkezd morogni és támadni a skótjuhászomra, jelezve, hogy "én vagyok a kedvenc, engem simogatnak, én vagyok az úr, te meg takarodj" hiába szólok rá, kiabálok, semmire nem hallgat, csak ellenségeskedik.

Akkor a másik amitől falnak megyek, hogy DIREKT tépi a szőrét a skótjuhászomnak, őt mindennap fésülöm, mert kell, olyankor is odajön és 5ször kell leordítanom a fejét mire arrébb megy 1 métert hogy a saját kutyámat megfésüljem. Aztán ha végeztem rögtön elkezdi tépni a nyakát, a kutyámnak összevan állva a nyáltól a szőre, gusztustalanul néz ki, ezt is direkt csinálja a vizsla. Csak akkor csinálja amikor már nagyon utálja a skótomat. Amíg nem volt itt a vizsla, ha megfürdettem a skótom, másfél hónapig makulátlan volt a szőre. Most 1 hét alatt úgy összecsomósodik és összemocskolódik a vizsla miatt hogy sírnom kell tőle.

A vizsla nem szereti a labdajátékokat, de a skótom nagyon, és nagyon igényli a labdázást. Ilyenkor a vizsla beáll közénk és csak akkor hajlandó arrébb menni, ha már vagy 3szor nekiment a labda véletlenül, mert útban van, a másik meg játszana.

És ami betette a kaput de nagyon komolyan: a vizsla bekakált abba az ólba ahova kitoloncolta a skótjuhászom, hogy oda se mehessen be a kutyám!!!!! Abból is látszik hogy ez egy direkt cselekvés volt tőle, hogy a két kutya CSAK egy helyre végzi a dolgát az udvaron, és febuárban amikor a nagy havat oda lapátoltuk el, a vizsla negyed óráig nyüszített és járkált fel alá, mert kakálnia kellett, de a hótól nem tudott a szokott helyre csinálni, végül kikéreszkedett az utcára, mert ott megy neki. A saját ólját pedig soha nem tudná bepiszkítani, ez olyan mint hogy én se tudnék az ágyamba vizelni akkorse, ha már nagyon kéne. Ő meg odakakált a másik ólba. Anya azt mondta ez már a második eset volt csak ő nem szólt nekem róla.

Ez tegnap történt. Annyira dühös és mérges lettem hogy rá se bírok nézni a vizslára, undorom van tőle, hogy lehet ilyen szemét egy kutya?? A másik semmit nem ártott neki, SŐT, amikor látja hogy a vizslát simogatjuk, ő önként arréb megy és lefoglalja magát!

Kiemelném: a vizslával sokszor többet van foglalkozva mint a skótjuhásszal, szóval nincs szó arról hogy azért csinálja mindezt mert nem foglalkozunk vele.

Már én sem bírom ezt a terrort amit a skótjuhásszal csinál, mit tegyek??