A kutyák haláluk után kerülnek valahova?

Vidiripi

Pedig erre jó esély van mert a kutyák kevesebb ideig élnek mint az ember.

Példabeszédek 12:10 Az igazságos törődik háziállatának lelkével, a gonoszok irgalma azonban kegyetlen.

De ez szigorúan az élőállatra vonatkozik.

És a többi állat nem? Ez így igazságtalanság...

A másik, a haszonállatokkal mi van? Jókora tolongás lehet már akkor ott a "szivárványhídnál".

Egyébként, mielőtt lehurrogsz, nekem is halt már meg kutyám-macskám. Túl kell lépni és kész. (bár én a mai napig nem tudtam, nem kell másik állat, kb 2 éve) Rövidebb életűek, mint mi, ennyi..

Előző:

Nem szeretheted annyira a kutyádat... ha ilyeneket mondasz azokról az ártatlanokról...

Kérdező:

A Menyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.

Amikor egy állat, aki közel állt valakihez meghal, a Szivárvány Hídhoz jut. Egy nagy rét terül el a lábánál, hogy minden állat szaladgálhasson, és együtt játszhassanak. Állandóan süt a nap, és elegendő étel, ital található ott, hogy mindenki kényelmesen érezze magát.

Azok az állatok, akik betegek, vagy öregek voltak, visszanyerik egészségüket és életerejüket. Akik megsérültek, sebeik begyógyulnak és olyanok lesznek, mint ahogyan fiatalon ismertük őket.

Az állatok boldogok és elégedettek, kivéve egy dolgot: hiányolják azt a valakit, akit szerettek, akit hátrahagytak.

Minden állat együtt kergetőzik és játszanak, de eljön a nap, amikor valaki egyszer csak megáll, és a távolba tekint. Tekintete elszánt, teste lelkesen reszket. Egyszer csak elszakad a csoporttól, a fű fölött szinte repülve, lábai egyre gyorsabban és gyorsabban viszik előre.

Megpillantja gazdáját, és amikor gazda és hű kedvence végre találkoznak, egymásba kapaszkodnak örömmel, hogy soha ne váljanak el többé. Boldog puszik záporoznak a gazda arcára, újra megsimogathatja imádott kedvence fejét, és újra belenézhet bizalomtól csillogó szemébe, oly rég eltávozott életéből, de soha nem tűnt el szívéből.

Azután átsétálnak a Szivárvány Hídon, együtt...

Egy Norvég legenda:

egy Norvég legenda ihletéséből

Az erdő szélén, dombok lábánál,

Buja zöld réten hol idő megáll.

Hol férfi és nő hű barátja fut,

Miután földi idejük lejár.

Mert itt, e- és túlvilág határán,

Hol minden kedvenc nyugalmat talál,

Ezen az aranyló földön, játsznak,

Míg átlépik a szivárvány hidat.

Már nem szenvednek kíntól, bánattól,

Újjászületnek, testük meggyógyul.

Az egészségük ismét a régi,

Csak a régi társ, ami hiányzik.

Szaladnak a füvön, gondtalanul,

Míg egy nap megállnak, szemük keres.

Fülük hegyezik, érzik a szagot,

Majd hirtelen, egyikük elszakad.

Mert tekintetük újra összeér,

Újra együtt vannak, ember és társ.

Egymáshoz futnak, barátok régről,

Elszakadásuk ideje elmúlt.

A szomorúság, és a búbánat,

Örömmé válik a két szívben.

Szeretetben egyesül, örökké,

S áthaladnak a szivárvány hídon.

Részvétem minden gazdinak akik elveszítették kutyájukat.

Az enyém is meghalt jan.17-én.Minden nap égetem a gyertyát 49 napig és kérem,hogy menjen a fénybe.Én hiszek a reinkarnációban,reménykedek a Szivárvány Híd létezésében,de azt nem értem ha reinkarnálódik a lelke akkor hogy tud ránk várni?

Itt meg lehet nézni a kutyusom weblapját rövid életrajzával,szavakkal nem lehet leírni a fájdalmat amit érzek. [link]