Mit javasoltok egy olyan embernek, aki le akarja győzni a félelmét a kutyák iránt?

Tudom mire gondoltál, de azokat a kutyákat inkább: felelőtlen gazdák által szabadon engedettnek hívnám. (kóbor kutya = gazdátlan/ kidobott kutya)

Ha esetleg ismered gazdit akkor:

- kérd meg, hogy engedje egyedül az utcára a kutyáját

- vagy a jegyzőnél/ állatvédőszervezetnél feljelentheted

Neked jogod van tartani az állattól, neki viszont kötelessége gondoskodni arról, hogy ne veszélyeztessen senkit a kutyája.

talán hülyeség , de mi lenne, ha elmennél ( nem egyedül )és megnéznél egy kutyasulit, csakhogy lásd ,mire képes együtt ember és kutya. mivel ott szinte minden kutya pórázon van , nem kell félned hogy a közeledbe megy . megérzik ,ha félnek tőlük !

csak nézd .

vagy esetleg egy menhelyre, ahol kenelekben vannak .izgágák, ugatnak, csaholnak, rád hozzák a frászt, de fel lehet rá készülni, ÉS A KETREC TÚLOLDALÁN VANNAK.

hiszen a félelem nem bánt :) .

egy kölyök kutya segítene, viszont nem mernéd elvinni sétálni!legalábbis ezzel a félelemmel,már találkoztam .menjél és ismerkedj kutyásokkal,kutyákkal .

vagy ne tedd . mivel a kérdést a kutyásoknak tetted fel, talán az első lépést már meg is tetted .

talán ?? pár év mulva te viszed a kutyádat a kiképzésre :):):):)!!!

sok sikert kívánok !

Bátor dolog, ha valaki elszánja magát, hogy leküzdi a fóbiáját. Azt kell tudnod, hogy az emberek kutyáktól való félelme legtöbbször onnan ered, hogy nem ismerik az állatot. Ebből kifolyólag nem tudják kiszámítani a viselkedésüket, így érthetően mindig a legrosszabbtól tartanak. A másik és talán a legsúlyosabb következménye a tudatlanságnak, hogy nem tudnak hogyan kell reagálni rájuk, a nehéz szituációkban pánikba esnek, és megtörténik a baj. Klasszikus példa erre, hogy sokszor megpróbálnak elszaladni (kevés kutya nem akar a szaladó ember után rohanni), vagy kapálóznak (szintén ösztönös, hogy az orruk előtt gyorsan mozgó valamit be akarják falni).

Az én véleményem az, hogy első körben olvass utána picit a kutyáknak, tanulmányozd a viselkedésüket. A kutyák reakciói (normális esetben, vagyis pl. nem elvadított egyedek esetén) nagyon logikusak, kiszámíthatóak. Nagyon őszinte állatok, az érzelmeiket folyamatosan közvetítik a külvilág felé a testbeszédükön keresztül. Miután utánaolvastál, látni és érteni fogod ezeket a jelzéseket.

Ismerd meg a környékeden fellelhető kutyafajtákat. Általánosságban minden kutya jó kutya, de sajnos vannak olyan fajták, amiket nagyobb gyakorisággal vadítanak el, vagy könnyebb őket elrontani. Ilyenek az őrzésre alkalmas fajták: pitbull, bullterrier, rottweiler, dobermann, németjuhász, stafforshire stb. Ezeket egyelőre kerüld ki. Van másik véglet is, olyan fajták, amiket nehéz elrontani, genetikailag annyira barátságosak. Ezek pl.: labrador, golden retriever. Ezektől nincs miért tartanod.

Ha gazdis kutyával találkozol, mindig figyeld a gazdit. Ez általános alapelv. Ha nyugodt, kiegyensúlyozott az illető, akkor valószínűleg jól kezeli a kutyáját, így biztosan nem lesz semmi baj. Ha ideges, kiabál a kutyához, mert az nem fogad szót neki, szemmel láthatóan "küzd" a kutyájával, azokat szintén kerüld. Ha olyan ember, akiben szemre is megbíznál, látod, hogy a kutyája figyel rá, csendben, nyugodtan mondja a parancsokat a kutyájának, és az végre is hajtja neki, akkor az rendben van.

És tulajdonképpen nagyon szerencsés is vagy egy előző válaszolóval, hiszen a Te esetedben az elképzelhető legideálisabbak a terápiás kutyák, akikkel sérült emberekkel dolgoznak. Őket pici koruktól kezdve magas színvonalon képezték. Ritka felajánlást kaptál, nem hiszem, hogy ez egyhamar megismétlődik, ha gondolod, élj a lehetőséggel. (Egy szem. megj.: döbbenetesen minősíti a közkultúrát, hogy éppen ezt az embert szavazták le..)

Több kutyám is volt, most számunkra a volt németjuhászom érdekes. Vele vannak tapasztalataim kutyafélő emberekkel kapcsolatban. Egy volt barátnőmnek mutattam be, aki szintén fóbikusan félt a kutyáktól, mert egy kutya még gyerekként megtámadta, és alaposan helybenhagyta. Mielőtt találkoztak volna, világosan elmondtam neki, hogy mit kell tennie. Hová álljon, üljön, mit tegyen, mit ne tegyen, mennyi ideig várjon stb. Ne gondolkozzon, csak tegye motorikusan, amit mondtam neki. Az első 10 perc szörnyű volt számára, majd lassan kezdte belátni, hogy minden pontosan úgy zajlik, ahogyan azt előre megbeszéltük. Ezzel együtt kezdett feloldódni. 30 perc után megsímogatta, 1 óra múlva már játszodtak. Ezután már akkora sikerélményben volt része, hogy a délután folyamán velem nem is törődött, mindenhová ketten mentek, én teljesen háttérbe szorultam.:)

A másik esetem a nővérem, aki szintén pánikrohamot kapott a legkisebb kutya láttán is. Ő sokáig nem tudta elfogadni, hogy éppen németjuhászt választottunk, hiszen ezektől félt a legjobban. Családtagként folyamatosan látta, hogyan fejlődik a kapcsolatunk a kiskutyával, hogyan tanul, hogyan próbál folyamatosan a kedvünkben járni. Ma már nekik is németjuhászuk van (az enyém fia), és leírhatatlan, mennyire kötődnek egymáshoz.

Harmadik és egyben legnagyobb sikerélményem, az aktuális barátnőm, vagyis menyasszonyom. Szintén nagyon félt a kutyáktól, plusz el is utasította, hiszen vidéken nőtt fel, ahol a kutya gazdasági állat, és a kertben tartják, megkötve. Lévén a miénk velünk lakott a lakásban, őnála is végigcsináltuk az ismerkedési ceremóniát. Pár napig még kerülte, ahol lehetett, én folyamatosan magyaráztam neki, hogy mit miért tesz a kutya, vagyis tanítottam neki a kutyák viselkedését. Pár nap után felismerte, hogy a kutya mennyire megszerette őt, és onnantól kezdve teljes jogú családtagként kezelte. Kb. 2 évet élt vele, utolsó öreg heteiben teljes odaadással gondozta, lelkiekben ugyanúgy megrázta és meggyászolta, amikor eltávozott közülünk. Közösen temettük el. A következő kutyánknál én tiszteletben tartottam, hogy ő nem annyira kutyás, mint én, és eleve elfogadtam, hogy a következő kutyánknak kennelt építünk, de ő volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy az új jövevény is velünk fog élni, családtagként. Ma másfél éves a golden retrieverünk, és leírhatatlan erős kötelék alakult ki közöttük.

Elnézést kérek, amiért ilyen hosszúra engedtem magam, de fontosnak tartottam ezeket megosztani Veled. A lényeg, hogy ismerd meg őket, és teljesen más szemmel fogsz tekinteni rájuk. Sok sikert kívánok! :)