Hogy győzd meg szüleidet, hogy vegyenek egy kiskutyát?
sokszor kértem meg a szüleimet, hogy vegyenek egy kiskutyát vagy valamien állatot, de fojton csak kifogásokkal jöttek pl: nincs elég hely, vagy egy állat nagyon sok felelősséggel jár és a halakat sem gondozod
nem tudna ebben a helyzetben valaki segíteni?
Ha már vannak halaid és nem törődsz velük, akkor egyértelmű hogy nem mernek rádbízni egy kutyát, amivel többet kell foglalkozni mint a halakkal. Ha nincs kertetek, akkor főleg.
Első lépésként foglalkozz rendszeresen a kopoltyúsokkal.
Ezek nem kifogások, ezek érvek.
A helyhiány persze mellékes, hiszen egy kutyát úgyis napi több órát kell sétáltatni, de ha egy kutya tényleg rengeteg felelősséggel jár. A kutyázás nem merül ki a játék+séta kombinációban, vannak anyagi, időbeli és egyéb vonatkozásai is.
A szüleid tartanak el, ők látják a helyzetet, meg hogy te hogy viszonyulsz a dologhoz, és lehet, hogy még nem tartanak elég érettnek hozzá.
Persze idővel biztos meg lehet őket győzni. Kezdd azzal, hogy rendesen gondozod a halaidat, hogy megmutasd, milyen felelősségteljes is tudsz lenni, méghozzá 15 éven át, télen-nyáron, hóban-sárban.
Gyerekkoromban volt két hörcsögöm. Kutya helyett kaptam őket. Minden nap foglalkoztam velük, nem csak úgy, ahogy a hörikkel szokás, hogy kitakarítom és adok nekik enni.
Az enyémek esténként ki voltak engedve és szaladgálhattak a szobában. Megtanítottam nekik, hogy füttyszóra visszajöttek, így nyáron levihettem a térre is sétálni.
Ennek köszönhetően nem 2-3 évig éltek, mint egy átlagos aranyhörcsög, hanem 5 és fél évesen kellett őket elaltatni, mikor már mozogni is alig tudtak.
Kutya híján 8-10 évesen a szomszéd németjuhászát és apukám barátjának boxerét vittem sétálni. Volt, hogy mindkettőt egyszerre. Iskolázott, szófogadó kutyák voltak. És a gazdáig rám merték bízni őket.
Mégsem engedte az anyukám, hogy kutyám legyen.
Te meg még az akváriumot sem pucolod ki. Akkor miért csodálkozol?
Ha a szüleid nem engedik meg ne erőlködj, mert annak csúnya vége lehet neked és a kutyának egyaránt. Én már 33 éves vagyok, szívesen tartanék kutyát de szüleim nem engedik.
Kénytelen vagyok elfogadni döntésüket, mert ők is velem együtt élnek. Ha csak egyetlen egy ember nem akarja a kutyát legalább annyira, mint te, akkor felejtsed el az egészet. Nem olyan öröm a kutyára havonta 10-20 ezer forintot költeni az etetésére, mellette rendszeresen féreghajtó,oltások,kullancsriasztó stb.
Arra gondoltál már, ha te lebetegszel annyira, hogy nem lennél képes ellátni a kutyát, akkor ki fog vele foglalkozni?
Természetesen nem így értettem! Ha nem tudják ellátni, ne kérjen kutyát, én arra a helyzetre ajánlottam a módszert, ha tényleg foglalkozik majd vele!
2. módszer: Mutasd meg nekik, hogy felelősségteljes vagy. Ha vannak már halaid, etesd őket, foglalkozz velük. Ha ezt nem tudod teljes szívből, fiygelemmel és JÓL elvégezni, szerintem neked nagyon nem kéne az a kutya...
mostanság már foglalkozok a halaimmal, de már olyan meleg a vizük, csak 2 maradt. most kértem még egy párat és megígértem, hogy gondozom őket!
Nem bérházunk van, hanem kertes egy óriási kertes, de még így sem engednek állatot. kérhetek én bármiet, de nem lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!