4 hónapos kutyám nagyon szeret hozzám bújva aludni. Baj ez?

A farkasok is együtt alszanak. Ha tiszteltben tartja, hogy előbb Te fekszel le, és ő utána, akkor semmi gond vele. Ez egy külön szertartás. Nálunk mindenkinek megvan a helye, amit akkor foglalnak el, mikor én lefekszem. Azonnal jönnek a whippetek és kéredzkednek be a paplan alá.

Akkor van csak gond, ha elfoglalja a helyed és nem akar lemenni, vagy Téged odaengedni. Nálatok erről szó sincs.

Szerintem se eszik olyan forrón azt a kását, ha minden rendben a kutyával, akkor azért nem kell ridegtartásban tartani! Ráadásul 4 hónaposan még egy természetes falkában is szinte mindent szabadna csinálni, még a legidősebbekkel szemtelenkedni is. Én az ajtó meg kaja szabályt se venném elő egy kölyöknél, amíg nem ad rá okot. Ezek nem kötelezp dolgok, hanem tudnak segíteni amikor gond van. Aki meg amúgy is következetes, és képes hitelesen kommunikálni a kutyájával az mindenféle szabályok nélkül is kiváló kapcsolatot alakíthat ki.

Ezek a szabályok csak mankók, amikre támaszkodhatsz, ha valami nem stimmel.

Nyugodtan szeresd a kutyádat és bújj össze vele. MAjd ha úgy látod, hogy kezd szelektív lenni a hallása, akkor visszaveszel kicsit és beszigorítasz.

Dehogy baj. Biztos, hogy nagyon erősíti a kötődést.

Ahogy olvasom, szinte tökéletesen viselkedik a kutyád.

Hogy ösztönösen vagy tudományosan csinálod-e jól a dolgokat, nem tudom, de jól csinálod, és ha így működik a dolog, akkor kár mindenben tudományos hátteret keresni.

Mikor az én kiskutyám hozzám került (18 éves voltam) még jóformán azt se tudtam, mi fán terem a falkavezérség (jó, nyilván tudtam, de nem volt ekkora kultusza, mint ma), az ágyamban aludt, és józan paraszti ész alapján neveltem, ahogy jónak éreztem, és olyan kutya lett belőle, mint az álom.

Az én kutyám 5 éve mellettem alszik.

És szerintem soha nem lesz még egy ilyen tökéletes kutyám, elképesztően szófogadó, még ki sem mondtam, hogy mit akarok, ő már meg is csinálta:)

Semmi agressziót nem mutatott soha semmi iránt. A 2 éves unokaöcsém a múltkor lehasalt mellé, mikor adtam enni a kutyának. Amikor a kutyám észrevette a kiskrapekot, abba hagyta az evést, leült, és a kicsi szedte ki a tápot a tálból, és kézből etette.

Most egy ilyen kutyát tiltsak el magam mellől? :) Mindketten így érezzük jól magunkat, eszem ágában sincs ezen változtatni.

Vannak emberek, akiknek van érzéke a kutyához, azoknak sosem lesznek ilyen vezérségi gondjaik. Ahogy olvasom, a kérdező is ide tartozik. Egy gyerek nevelése bonyolultabb a kutyáénál és azt is meg tudjuk oldani.

A whippetjeim kiskorukban nem hogy velem, de egyenesen rajtam alszanak. Konkrétan a nyakamon és a vállamon. Mégsincs soha egyikkel sem olyan probléma, hogy ne fogadna szót, vagy próbálna fölém kerekedni. Végső eset már az, mikor mindenféle rituálékkal kell kifejezni a kutyának, hogy én vagyok a főnök. Ha jól neveled, úgyis megérzi.

Kényelmes kispárnád lehet:)))

Én nem merek rájuk feküdni, félek hogy összenyomom.

Néhány éve egy ismerősöm talált az utcán egy bébi rotit. Mesélte, hogy mennyire édes, hogy a hasán alszik. Kértem, hogy fotózza le. Meg majd egy év múlva is.:)))))