Veszett már el kutyád?

Még 10 éves se voltam és elveszett a tacsink. Több órán keresztül kerestük a zuhogó esőben, de nem lett meg.

5 nap múlva mikor mentem a napközis csoporttal ebédelni, megláttam a főúton. Elkéredzkedtem a "bácsitól", aki vitt minket. Hazavittem, megkötöttem (benti kutya volt, de nekem nem volt kulcsom, és mivel néha kicsit vehemensen lépett fel egyes emberekkel szemben, párszor meg volt kötve, míg azok az emberek nálunk voltak), adtam neki inni a kerti csapból. Visszamentem az isibe. Délután, mikor hazamehettem anyukám már otthon volt. A kutya sehol. Elrágta a madzagot és máig ismeretlen módon kijutott. Egyszer még látta valaki a főút mellett egy tüzelő szuka háza előtt, de mi már sosem találtuk meg :(

Nekem is egyszer elveszett két kutyám (egyszerre).

Tüzelt az egyik kutya (a másik már ivartalaníttatott volt, és a tüzelőnek is ki volt írva a műtét, csak azt vártuk, hogy gyengüljön a vérzés, mert hogy erős vérzésnél kockázatosabb a műtét.)

És persze a környék összes kanja a kapunk előtt szerenádozott.

Volt egy különösen nagy labrador-keverék, akinek a gazdáját már megkértem, hogy tartsa kerten belül a kutyáját, mert tavaly szétszedte a kerítésünket...Ehhez képest nem történt semmi.

Be kellett mennem különórát adni egy gyereknek, mire hazajöttem, az egyik kan szétszedte a kerítést és az én kutyáimmal együtt elindult bandázni.

(Mivel a többi ilyen szobacirkáló volt, gondolom a nagy kutya szedte szét...)

Azt hittem, megőrülök...

MINDENHOL kerestük őket, 2 napig reggeltől estig jártuk a falut és a szomszédos településeket, de semmi...

1 hét is eltelt már (közben hozzánk csapódott egy vizsla, annak megkerestem a gazdáját, de megint visszajött - megint vissza a gazdihoz,...) iszonyatosan ki voltam borulva, persze hirdettem a neten, kérdeztem a menhelyeken, de semmi...

Egy reggel épp bent voltam a városban, amikor csörög a telefonom, hogy a chip alapján beazonosították a kutyáimat, és ezen és ezen a sintértelepen vannak, jöjjek értük, de...

DE???

De előbb írassam alá 2 emberrel a papírt, miszerint kártalaníttattam őket!!!

A 2 emberből 1-nek meg se tudták adni a címét, a másik egy birkapásztor, aki sosem volt otthon.

És mi a poén az egészben???

1 tyúkot ki kellett fizetni, mert egy csapat kutya megette (1000 ft volt), a pásztorral meg 1 hét volt, mire fel tudtuk venni a kapcsolatot, hogy megmondja, hogy nincs is kár, csak a kutyák ijesztgették a birkáit, de be se tudtak jönni a kerítésen!!!

Emiatt a kutyáim tehát 2 hetet töltöttek a sintértelepen.

Amikor végre mehettem értük, 25.000 forintot kellett fizetnem a kettő kutyáért.

És hát ami ott fogadott,...

A kutyák összezárva a patkánylyuk méretű kennelekben, amik tele vannak a saját ürülékükkel, ami beleragadt a bundájukba,... iszonyatos hangzavar, minden kutya őrülten ugat,...

Odavezettek egy kennelhez egy vadidegen kutyához, hogy tessék, itt van a kutyám.

:O

Mondom nekem két kutyám van, és ezt a kutyát nem ismerem!

Akkor én megkerestem őket, külön kennelben voltak idegbeteg kutyákkal, remegtek a félelemtől...

A tüzelő szukám persze tiszta kanszagú, össze-vissza hágták szerencsétlent.

(A másik menhelyi kutya, iszonyú nagy meló volt, mire elfeledtettem vele azt a helyet, erre kiköt egy sintértelepen...)

Tiszta sz.rszagúan végre hazavihettük őket...

Enyhén voltak csak sokkos állapotban...

Akkor átmentem a nagy kutya gazdájához, és visszafogottan elmondtam neki, hogy imádom a kutyáját, de ha nem képes bent tartani, akkor sajnos az én kutyáim érdekében kénytelen leszek kihívni a sintért.

Na akkor már komolyan vett a kedves családfő, másnak buzgón javították az ő kerítésüket...

Szerencsére azóta a kutyáim rendbe jöttek, de máig rohadt ideges leszek, ha eszembe jut, hogy egy gazda hanyagsága miatt min kellett keresztülmenniük a kutyáimnak!

(A kerítést pedig 40.000 forintomba került helyretenni...)

És azt is igazságtalannak tartom, hogy 2 hetet kellett várniuk a kutyáimnak a sintér idiótasága miatt, nekem pedig 25.000 forintot fizetnem a saját kutyáimért, mert különben nem kapom vissza őket!!!

(Nem arról van szó, hogy egy percig is gondolkodtam volna, hogy kifizessem-e, csak felháborítónak tartom, hogy különben inkább elaltatják a kutyáimat!...)

Igen...veszett már el és soha többé nem láttam :'(

Úgy hiányzik...már egy éve volt de ha visszanézem a régi képeket még szinte most is a sírás kerülget :( Keverék volt :) Morzsa színű *-*

Nekem sem veszett még el a 17 év alatt egyetlen kutyám sem.

Egyszer azt hittem, hogy elvesztek, a környéket összejártam, aztán a szomszéd házig mentek csak, ott udvaroltak a kerítésnél egy szukának. Csak ott nem néztem meg. :))