Szerintem nem védene meg a kutyám!? (lent)

Hát, én úgy csináltam, hogy a kiskutyám (8 kiló, szóval nem túl impozáns...) mindig felhúzkodta az ajkát, ha megpiszkáltam az ujjammal. Nem vicsorgási, hanem játszási célzattal, de mindegy. Talán az is beválna, ha egy darab ragtapaszt ragasztanál a pofájára, elkezdené felhúzkodni az ajkát, hogy megszabaduljon tőle. Klikkerrel ráerősítesz, egyszer, kétszer, hússzor, hamar leesik nekik, hogy miért jár a jutalom.

A morgás meg úgy jött össze, hogy valami egész mást akartam tőle, de nem akart összejönni, és már olyan ideges volt, hogy mérgében dünnyögni kezdett, nem agresszívan, csak bosszúsan. Megtetszett, ráklikkeltem, 5 perc alatt megtanulta. :)

doqd!

Lehetőleg a barát aki magára vállalta a kötekedő kísérleti nyúl szerepét ne nagyon menjen utána a kutya közelébe, ugye?

Bocsi, de nem értelek, tényleg. Nem bántásból mondom, de csak lesek...

Van egy kiképzett, okos kutyád, aki - a leírtak alapján - pontosan úgy sajátított el mindent, ahogy kell neki.

Erre te ilyen "házi praktikákkal" - melyeknek nagy része már ne is haragudjatok, de oltári nagy baromság - el akarod rontani? Akkor minek fizettél kutyaiskolát?

Egy kiképzett kutyának (meg szerintem másmilyennek sem) nem tiszte, hogy félelmet keltsen! Ez ellenmegy mindennek, ami a kiképzésének a lényege. A kutya ezt jobban érzi ezek szerint, mint te.

Ha félsz az utcán, akkor ne a kutyád mögé akarj bújni. Ő a valós veszélytől megmentene, de a megalapozatlan félelemre nem megoldás, hogy akkor csináljunk egy vérszomjas (vagy legalábbis annak tűnő) állatot!

Ha bizonytalan vagy a kiképzésében, akkor pedig folytassátok. Vannak különböző szintek, akár rendőrkutyáig is elmehettek.

De NE uszítsd kedves, vállalkozó szellemű barátokra, és NE rángasd a pofáját, amíg meg nem tanul vicsorogni... Jesszus...

Jó, a kísérleti barátot visszavonom, belegondolva tényleg baromság...

Nem önvédelmi fegyver a kutya, persze. De - sarkítva a dolgot - ha teszem azt nekem lenne egy német juhászom/rottweilerem/hasonló kaliberű kutyám, inkább felelős állattartóhoz nem méltó módon visszaélnék a "félelmetes" megjelenésével, végső esetben a testi erejével is, mint hogy kiraboljanak, megverjenek vagy megerőszakoljanak. Azért vannak prioritások. Inkább teszem kockára a kutyámba a kiképzés során rögzült elveket, és ha már itt tartunk, a kutyám testi épségét, mint a sajátomat. Mea culpa.

Nyilván ez nem egy életszerű példa. De ha a kérdező attól nagyobb biztonságban érzi magát, hogy az egyébként ártalmatlan kutyája tud morogni parancsra, és ezt pont akkor teszi, amikor a kisebbségiek kötözködnek - ennyit szerintem megér.

Mellesleg tudtommal vannak "testőrkutya" kiképzések is, (nem tudom, Magyarországon mennyire) aminek pont az a célja, hogy indokolt esetben (!) meg tudjon védeni a kutya.

Egyébként a kérdés érdekesebbik, teoretikus fele, hogy a kutya valóban nem szolgálhat félelemkeltést és védelmet? Ezzel az erővel nincs létjogosultsága sok rendőrkutyának és minden második falusi házőrzőnek.

Világos, hogy az átlag "városias" ember életében már nincs szerepe annak, hogy a kutya védje meg őt, de mégis, sok ezer éven át ezért tartotta az ember a kutyát, hogy őrizze őt és a javait. Nem sírom vissza azokat az időket, amikor a tanyaőrző komondorok széttépték az arra kóricáló szegénylegényeket, tévedés ne essék, de mégis furcsa, hogy néhány évtized alatt (30-40 év?) ennyit változott a világ.

Vajon a védőösztönnek egyáltalán nincs ma létjogosultsága a "városi" kutyák terén? Egy csomó fajtánál van ösztönpróba (többek közt csibészelés) a tenyészszemlén, úgy tudom. Ergo egy (jól szocializált) kuvasz ráfoghat a csibészkarra a próbán, de nem védhet meg, ha megtámadnak, jól értem? De akkor hol itt a logika? Értem én, hogy a fajtákba rögzült értékeket is meg kellene valahogy őrizni, meg egy viszonylag normálisan működő társadalmat és jogrendszert is kéne létesíteni, de ez mégis fura...

Na de ez már tényleg OFF. Bocs a kisregényért. :)

én nem egészen értem ezt a dolgot.

adott a kutya, akivel zsákmányos szinten foglalkoznak a suliban, idáig ok. nem láttam magát a képzést, úgyhogy csak sejtem, hogy adtak neki terhelést is, de mivel nem reagált rá (megfelelően) ezért mondták, hogy kevés a védője. jól vezettem le?

no de. a kutya nem a másik embert figyeli, nem az idegen jelzéseit érzékeli elsősorban, hanem a saját gazdájáét. ha a gazda fél, pánikba esik, akkor a kutya is meg fog hátrálni, ha a gazda higgadt, jókedvű, a kutya is az, ha pedig a gazdában pezseg az adrenalin, és lüktet az ér a nyakán, akkor a kutya is agresszíven fog reagálni. és ez ugyanúgy érvényes a kutyasulira, mint a való életre.

most akkor a kutyád ennyire nem figyeli a te érzéseidet, vagy esetleg te nem voltál elég bátor-ideges...?

nekem van olyan kutyám is, aki nagyon szorosan "rám van állva" a radarjaival, azonnal és pontosan reagál az érzéseimre, tényleg olyan, mint egy tükörkép (pedig nem vagyok egy mirror-fan :D), és sosem járt őrző-védő képzésen!

de több olyan helyzet is adódott már az életben, amikor elindult, megvédett volna (nyilván nem hagytam). egyik olyan helyzet sem volt egyébként valóban veszélyes, csak én hittem annak. felugrott a vérnyomásom, elárasztott az adrenalin, egyszóval felkészültem a veszélyhelyzetre, a kutya pedig azonnal kapcsolt és kitámadott. természetesen hozzáigazította a saját reakcióit az idegenéhez, de alapvetően az én kémiai és fizikai reakcióim indították el nála ezt a viselkedést. ha viszont valakinek örülök, akkor alig győzi körbehízelegni :) egyébként kaukázusi juhászkutyáról van szó.

másik kutyaállatom szintén szorosan rám van hangolva, de nem annyira tökös legény, mint a kau (végülis nem is legény :)), de morgással, ugatással azért szokott reagálni , bár tudom, hogy nem, vagy csak nagyon végső esetben harapna. őv-n őt is főleg zsákmányra építjük, és finoman kapja hozzá a terhelést, de ott is, a gyakorlás alatt hergelem magam, a segéd is igyekszik pontos színészi alakítást nyújtani, hogy a kutya érezze a helyzet komolyságát. nem csak zsákmányozós játék van, hanem ő itt tényleg harcol, együtt harcolunk, megsérülhetünk ugyan, de együtt erősek vagyunk!

én úgy érzem, ez lenne az egész őrző-védőzés lényege, hogy a kutya a gazdája reakcióira, a helyzet komolyságára tudjon reagálni, ne csak megfogjon parancsra egy kart... mert akkor élesben valóban semmit nem fog tenni. így viszont, hogy hozzáadunk a pályamunkához egy csipetnyi színjátékot, már bátorodik a zsákmányos kutya is, és a kellő helyzetben legalább fenyegetően viselkedik a - szintén "harcra készülő" - gazdája mellett, amikor kell. viszont amikor nem kell, akkor nyitott, nyugodt, higgadt.

Jelen helyzetben szerintem arról van szó, hogy a kutya nem ítélte meg ténylegesen fenyegetőnek a helyzetet. Ilyen egyszerű. Hülyegyerekek beszólogatására még jó, hogy nem támadással reagál. Szép is lenne. Akkor minden második szembejövő idiótát szét kéne szednie...

És a hecceléssel trenírozáshoz még annyit (bár szerencsére a tanácsoló is visszavonta már):

nem tudom, ez a kutya meddig jutott el a képzésben, de azt tudni kell, hogy egy közel rendőrkutya-szintre kiképzett kutyának a szájkosár kifejezetten harci eszköz. Szóval a jó szándékú barát, ha tényleg eléri, hogy a kutya fenyegetésnek vegye a közeledtét, ne lepődjön meg, ha a kutya ugrik két métert a levegőben, és a szájkosárral úgy megsuhintja a tarkóját, hogy majd olyan két-három óra múlva tér csak magához! A szájkosárral harcolást ugyanis szintén tanulják.

Különbség van egy kiképzett kutya között, aki tisztában van a saját erejével, méltósággal viseli, és nem kezd el demonstrálási célból őrjöngeni minden kis hülyeségre, és az amolyan kis ugra-bugra, vicsorgó dögök között, akiktől megőrülök, mert a kerítésen keresztül akarnak szétszedni folyton, ha elmegyek a kertjük előtt. (Ezek általában kiszabadulva kezesbáránnyá válnak, vagy egyenesen rettegnek.)