Sose bántátok meg, hogy ivartalanítottátok a kutyátokat?

Hát én úton-útfélen csak áldom az eszem érte:)

Olyan környéken lakunk, ahol meglehetősen sok a kutya.

Az én kutyám eredendően is - genetikailag - jó természetű, kedves és barátságos eb, de soha nem piszkálta egyetlen kutya sem, mert pl.

- kan-kan nem férnek meg egymással,

- pici kutyát nem szereti

- öreg és morgós

- minden kutyának nekimegy

- tüzelési időszakban hajkurászni kell

- vinnyog az ajtóban

és a majdani ivarszervi egészségügyi problémák is ugye nagyjából kizárva!

Viszont kaptam én is már hideget-meleget mert milyen szép és nem fog kutyákat "csinálni"

Jó pénzkereseti lehetőséget szalasztok el fedeztetés hiányában:::::::(((((brrr!

Tudod ennek az egész gondolatmenetnek lenne ám létjogosultsága, de csak akkor, ha:

- nem lenne iszonyatos túlszaporulat már eleve

- lennének olyan objektív szempontok, amik alapján valóban meg lehetne ítélni, hogy egyik kutya jobb mint a másik

- ezek az objektív szempontok képesek lennének felülírni a gazdák szubjektív szempontjai

- ugyanúgy el végeztetnék a szaporítás előtt az egészségügyi szűréseket, és ugyanúgy figyelembe vennék azokat a tényezőket, amik a tenyésztésből kizárást eredményezik

- a keverékkutyáknak is lenne valamiféle regisztrációjuk, több generációra visszamenőleg

Mert én abban az egy pontban teljesen egyetértek veled, hogy vannak olyan egészen kivételes keverék kutyák, amiknek a szaporodása valóban a teljes kutyaállomány jobbítását segítené elő, olyanok, akiknek a vérvonalát kutyaság ellenes vétek megszüntetni.

De sajnos a jelenlegi helyzetben mégiscsak ez a jobb megoldás.

De az sem véletlen h a tudatos keverékek, hibrideknél, az adott munkára amire "tenyészették" csak az F1-es generáció egyedei képesek. Az összes többi már romló tulajdonságokkal születik és "csak egyszerű" keverékek.

A különleges képességek, kivételes egyedek a keverékeknél egyszeriek és megismételhetetlenek. A legtöbb esetben az alomtesók a közelében sincsenek ugyanezen képességeknek, tulajdonságoknak. Ha meg már próbálunk egy tulajdonságot erősíteni, az szakértelmet igénylő, sok-sok éves tenyésztői munka.

Mert ott van a kérdező kutyája, vagy az én keverékem. Mégis milyen párt választanék melléjük? Mi alapján lehetne dönteni? Honnan lehetne tudni h milyen tulajdonságok fognak erősödni vagy kerülnek elnyomásra a születendő kölykökben. A keverék pont ezért egyszeriek és megismételhetetlenek. Meggyőződésem, ha az én keverékem szülei újabb almot hoznának le, nem születne még egy ilyen kutya abban az alomban. Nagyon nagy szerepe van ebben az esetben a szerencsének - míg a fajtatiszta már homogén állományoknál ezt a szerencsfaktort szaktudással minimumra lehet csökkenteni.

Kedves kérdező!

Nem akarok bunkó lenni (távol álljon tőlem), de gondolom, az önkénteskedés nálad a menhelyen kb annyit jelent, hogy megsétáltatni egy-két kutyust, szocializálgatni stb. Egyszer kérlek, menj be a menhelyi karanténba sz@rt lapátolni (igen, ez is vele jár), látni azt a sok beteg, elpusztult, sérült, legyengült kutyát... És persze árva kölyköket, akiket cumisüvegből etetnek, annyi idő nincs, hogy normálisan lemossák őket, csak kicserélik alattuk a sz@ros rongyot, és kész.

És amikor hétvégén nincs állatorvos, akkor lesz beteg mindegyik, akkor haldoklik az, aminek valami rejtett betegsége van, és az ember azon gondolkodik, hogy merő humánusságból nem lenne-e jobb beletenni az állatot amelyik úgysem éri meg a másnapot egy szatyorba és falhoz csapni, hogy ne szenvedjen tovább a szerencsétlen!! (Most biztos le leszek pontozva, ki leszek kiáltva állatkínzónak, de nem érdekel)

Úgyhogy nem tudom, milyen helyre jársz önkénteskedni, de jó azért néha a háttérbe is nézni, hogy tudd, VALÓJÁBAN hogy mennek a dolgok.

És csak miután ilyeneket láttál utána gondolkodj, hogy megbántad-e az ivartalanítást.