Sose bántátok meg, hogy ivartalanítottátok a kutyátokat?

Nekem is jutott már eszembe ilyesmi, de biztos vagyok benne, hogy ha a kölykében nem találnám meg a régi kutyámat, az csak még rosszabb lenne, hiszen állandóan emlékeztetne rá. Még csak azonos fajtát se akarok. Nem várom el egy másik kutyától, hogy pótolja, az se nekem nem lenne jó, se neki.

Egy régi, már elpusztult kutyánk kölykét (már ő is vagy 7-8 éves) időnként elhozzák hozzánk megőrzésre, amíg a gazdái nyaralnak. Döbbenetesen hasonlít az anyjára, nem csak küllemre, de természetre, gesztusokra, mindenben. És ugyan az anyja már legalább 6 éve elpusztult szegény, néha a kölyköt is az anya nevén szólítom. Rémisztő.

Én az egyik kutyámnál kicsit bánom, mert menhelyi, magyar agár-német juhász keveréknek tippelték...

Aztán véletlenül kiderült, hogy egy holland juhász - még a tenyésztő is beazonosította!

(Elég kalandos kölyökkora volt szegénykémnek...)

Így utólag ki tudnám neki állíttatni a TK-t, de már ivartalaníttattam...

Pedig még a fajtáján belül is gyönyörű példány... egyetlen "szépséghibája" két zokni a hátsó lábain...(erről tudta beazonosítani a tenyésztő:))

Sose, és a későbbiekben sem lesz ivaros kutyám. Pedig egy kicsit én is vele fogok halni, ha majd egyszer itt hagy.

De tudom, hogy nem lehetek olyan felelőtlen gazdi, aki a saját lelki békéje érdekében elleti a kutyáját.

A kutyáknál ez ösztön, nem egy vágy. Egy kutya nem gondolkozik azon, hogy "de jó lenne, ha lennének kiskutyáim"

Pedig biztos szép kölykei lettek volna:) Én is úgy gondolom, hogy nem lesz még egy ilyen tökéletes kutyám. Kutyám biztosan lesz, és biztosan vele is nagyon boldog leszek. Nem lesz rossz, erre nem szabad gondolni. Csak más lesz:)

ma 08:51

Ezt a törzskönyv dolgot nyilván Te sem gondolod komolyan.

Már miért ne gondolnám?:O

Az egyetlen akadálya az, hogy a kutyám lassan 2 éves lesz...

Regisztrált tenyésztő az, aki beazonosította, hogy született nála egy ilyen kölyök.

Fogalmam sincs, hogy kötött ki a kutya a menhelyen törött lábbal. (Lehet, hogy ellopták a gazdájától, eltört a lába, de így már ugye orvosi költséggel nekik nem érte meg a kutya...), de teljesen egyértelmű, hogy ő az ő azévi almából egy kölyök!

Mi alapján tudta beazonosítani?

Ha tényleg nála született, és ő tényleg egy korrekt tenyésztő, akkor chip lett volna a kutyában és kiváltotta volna a törzskönyvét.

De nem akarom szétoffolni a kérdést, ez nem ide tartozik.

Nem, pedig pár éve pusztult el a nőstény kutyusom. Sose tudnék amiatt szeretni egy kutyát, mert "majdnem olyan, mint ő".

Egy élőlényt önmagáért szeretünk, nem azért, mert olyan, mint a másik volt.

"Teljesen biztos voltam akkor a dolgomban, önkénteskedek menhelyen, tudom milyen helyzetek vannak, tudom mennyi árva kutyus van."

"És biztos nem kerültek volna az utcára, simán el tudtam volna ajándékozni őket, ha csak fele olyan szépek lettek volna, mint az anyjuk."

Ha menhelyen dolgozol önkéntesként, akkor biztosan tájékozott vagy, és tudhatod, hogy a második megjegyzésed szerint gondolkodó emberek miatt (is) van az a rengeteg menhelyen sínylődő kutya. Valamint azt is biztosan tudod, hogy a keverék kutyának általában eléggé heterogén az alma, mind kinézetben, mind jellemben, így aztán teljesen fölösleges is lett volna, hogy kölykei legyenek, mert elképzelhető, hogy meg sem találtad volna abban az alomban azt, amit kerestél.

Felelősen döntöttél, ne rágódj emiatt.

sose bántam meg

mindig szuka kutyánk volt és mindig én ivartalaníttattam

a legelső keverék németjuhászom a saját tájékozatlanságom miatt lett vemhes, 1,5 évesen született 12 kiskutyája

abból 6-ot kapásból elaltatott az állatorvos

és amikor láttam, hogy a kutya közvetlenül az ellés után megérezte a bajt és azonnal rohant megvédeni a kicsiket az állatorvostól - na, akkor döntöttem el, hogy sose fog ez többet előfordulni

és amikor a doki bezacskózta a halott kicsiket, akkor már én is kész voltam, és bőgve fizettem ki a "szolgálatait"

most a harmadik kutyám van, kettőt már eltemettem