Közepes nagytestű fajták között melyik a legkönyebben kezelhető?

Pireneusi hegyikutya: "Eléggé önálló és szívós, sőt olykor csökönyös is lehet."

Végülis a napi 5 km is több, mint amit a legtöbb kerti kutya kap... Azért hétvégente érdemes kicsit nagyobb túrákat is tenni. :)

A pireneusi hegyikutyát szerintem felejtsd el. Nem egy szelíd, barátságos fajta családon kívül. Pásztorkutya, kiváló házőrző, tehát nem bizalmaskodó idegenekkel. Tapasztalatlan gazdának nem való. Nagy mozgásigényű.

"Nagyon fontos, hogy a nevelése már kölyökkorban megkezdődjön, mivel a felnőtt kutya már túl erős és túl független természetű. A pireneusi hegyikutyának kiegyensúlyozott gazda kell, aki következetes, szeretetteljes módon, az állat önállóságát tiszteletben tartva bánik vele. Nem különösebben engedelmes fajta. Csak akkor hajtja végre az utasítást, ha az szerinte is ésszerű. Nincs értelme sokszor elismételni ugyanazt a parancsot, mivel azzal csak azt lehet elérni, hogy a kutya elveszítse az érdeklődését és a gazdájába vetett hitét. Gyanakvó természetének leküzdésében úgy lehet segíteni neki, ha már kölyökorában sok különböző személlyel ismertetik meg. Néhány egyedét még ma is eredeti feladatára használják, azaz a nyájak két és négylábú kártevői elleni védelmére. Emellett hűséges családi kutya is, amely természetes módon vállalja magára családja és otthona őrzését."

Leonbergi, újfoundlandi, berni pásztor a feltételeidnek megfelelő, bár egyik sem eszik keveset méretükből adódóan.