Ha a kutyának lenne beleszólása, akkor mit döntene: ivartalanítás, vagy sem?

Nekem volt olyan kanom akikínok, kínját állta aki,ha volt tüzelő szuka a közelben (akár 3 házzal odébb) egész nap sírt, lefogyott, szenvedett. Olyan kutyám is volt,akinek hererákja lett. Tenyészkutyák voltak,de ahogy elérték a kort, azonnal ivartalanítva lettek.

A kutyának nem a "büszkesége". Könnyebb neki ha nincs. Beteg nem lesz, nem szenved attól,hogy tüzelő szuka van a környéken és őt hajtaná az ösztöne.

Ha nem tenyészállat,akkor minek legyen ivaros? csak gond van belőle.

Nem muszáj ivartalanítani, de hasznos, sok betegséget megelőzhetsz vele. Ellenben, ha úgy döntesz, hogy mégsem, akkor nagyon ügyelj rá, hogy ne tudjon elmenni "csajozni". Nem tudom, hogy lakásban vagy kertes házban laktok-e, ha lakásban, akkor kisebb a gond, ha kertes házban, akkor fokozottabban ajánlatos az ivartalanítás, mert előfordulhat, hogy nagyon nehéz lesz őt otthon tartani a tüzelési időszakban. Vannak kanok, akiknek még a 3 méter magas kerítés sem akadály. Lakásból ugye nehezebb megszökni.

Egyébként a kutyáknak nincsen belátásuk arra, hogy mit jelent az ivartalanítás, nem képzelnek mögé olyan dolgokat, mint az emberek, csak a pár napos fájdalmat érzik, de azt nem tudják, hogy mi történt velük.

Meg is válaszoltad. A kutya nem ember, nincsenek ilyenfajta érzései, mint nekünk.. Ő ebből a szempontból ösztönlény.

Ha nem tenyésztésre szánod a kutyát, akkor miért ne ivartalaníttathatnád? Neki is jobb sok szempontból akár az egészségét nézzük, akár azt, hogy nem fog elszökni csajozni, nem fog összeverekedni "nő" miatt más kutyákkal és még sorolhatnám.

Az enyém is kölyök még, az első perctől tudtam, hogy ivartalaníttatni fogom. (úgy ahogy a nyuszim is ivartalanítva van)

Nem a "büszkeségét" vágják le.

Tudtommal kiveszik a heréket a herezacskóból, ennyi.

Egy kutya nem úgy gondolkozik, mint egy ember, abszolút semmi lelki törést nem okozol vele, ha ivartalaníttatod, csupán annyit érsz el, hogy nyugodtabb lesz és a szukák tüzelési időszakában sem fog megbolondulni, netán szökdösni.

"Végülis levágják a "büszkeségét"."

A kutyának ez nem a büszkesége. Nem is tud róla h mi történt. Nem fog fel belőle semmit. Annyi törnéik, h kevesebb hormon fog termelődni neki, ami ugye a párzásra való hajlamot és a dominanciát befolyásolja. Kivetíteni az emberi érzéseket és tudatosságot egy kutyára, nem túl okos dolog.

Neutronlovag, csak nem pasi vagy?? :oP

Egy kis olvasnivaló olyanoktól akik értenek hozzá és "kicsit" több tudományos alappal bírnak.

Érdeklődésfelkeltésnek:

"Ha a kutyánk beszélni tudna, és ki tudná fejezni a véleményét a nemi életünkrõl, valószínûleg alaposan meglepõdnénk, ha hallanánk, amint valahogy így nyilatkozik:

Azok a visszataszító emberek gátlás nélkül közösülnek a hónap bármely napján! Barbara még olyankor is párosodást indítvá nyoz, amikor tisztában lehetne vele, hogy úgysincs megtermékenyíthetõ állapotban - például közvetlenül a menstruációja után. John pedig örökösen készen áll a szexre, tekintet nélkül arra, hogy nekibuzdulásai eredményeznek-e utódokat, vagy sem. De ha valami igazi otrombaságot akarsz hallani: - Barbara és John akkor is közösültek, amikor Barbara terhes volt! Arról nem is beszélve, hogy valahányszor John szülei ellátogatnak hozzánk egy-egy hétre, nem tudom nem észrevenni, hogy még õk is szoktak párosodni, pedig John anyja - bizony! - már évekkel ezelõtt átesett azon az idõszakon, amit klimaxnak neveznek. Tehát már egyetlenegy kölyke sem lehet, mindez mégsem tántorítja el a szextõl, John apjának pedig muszáj a kedvére tennie. Micsoda hiábavaló erõfeszítés! No és ami a legfurcsább: Barbara és John, vagy éppen John szülei bezárkóznak a hálószobába, és ott párosodnak, csak úgy magukban, ahelyett hogy a barátaik figyelõ tekintete elõtt tennék, mint minden magára valamit is adó kutya!

Hogy megérthessük kutyánk álláspontját, el kell szakadnunk attól az emberközpontú szemlélettõl, amin a normális emberi szexuális magatartás alapul."

[link]