Menhelyit vagy törzskönyveset válasszak? (többi lent és még sok kérdés)

Tényleg nehéz dolog, mivel írtál előnyöket, hátrányokat.

Menhelyen is vannak kiskutyák, amit a te házadra, természetedre szabnak. segitenek a gondozók. Szerintem menhelyit válassz. Nemesebb dolog.

tápok közt nekem bejött a select gold. Jó táp.

Menhelyen elég ha vmi eledelt, vagy felszerelést viszel pl. kutyaólat. Eledelben is minimum vagy 30 kg a reális annyi kutyának.

Szerintem nézegess tenyésztői, és menhelyi honlapokat is. Majd azt a kutyust fogod választani, amelyikbe beleszeretsz. És akkor nem fog érdekelni, hogy egyfajta, vagy mix. Menhelynek illik adományt adni, tápot, takarókat, olyan dolgokat, ami minden napi használathoz szükséges. És a tenyésztőnek nem adunk borravalót:) De csak ezt a két alternativát válaszd, és ne a törzskönyv nélküli fajtatiszta kiskutyákat árusitókét.

Az Aussie nem rossz választás. nem egy felkapott fajta még, és nincs agyontenyésztve. És mellesleg szerintem egy nagyon szép kutyus.

A válasz írója 70%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 21:10

Miért állitod biztosra, hogy jobban ragaszkodnak? Szerinted egy 8 hetes kortól kézzel nevelt, szeretetben élő tenyésztőtől vásárolt kiskutya nem hálás, és nem halmoz el nap mint nap uj élményekkel?

Ez így nagyon bonyolult. Én szívesen segítek,de ezt így nem lehet. Az első és legfontosabb,hogy válassz kutyafajtát,mert attól függ a többi. Ha sikerül kiválasztani,tenyésztőkkel vagy menhellyel fel kell venni a kapcsolatot. Ha fajtisztát vásárolsz akkor mindenben segítségedre lesznek a tenyésztők.

A táp függ a fajtától. Én próbáltam az Acanát meg a Royalt,sajnos nyúlt tőle a kutyám. Kölyök kutyának alacsony fehérjetartalmú tápot kell adni. Én Happyt használom,abból is a Maxi junior gr23-at,de az én kutyám nagytestű. Szóval még a kutya méreteit is figyelembe kell venni a korával párhuzamban.

Pénzt illik adni,de szerintem minden támogatásnak örülnek. Nekem egyszer azt mondták,hogy azért ne egy tápra valót adjak,de te már azzal is segíted őket,hogy örökbefogadsz. Menhelyen is kifoghatsz egy kis barátot,ők nagyon tudnak szeretni,de ha nagyon fontosnak tartod a nevelését akkor kölyköt keress. Mi is családtagként kezeljük a kutyánkat!

A válasz írója 83%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 21:14

légyszíves olvasd el még egyszer és tanulj meg értelmezni. de gyengébbek kedvéért leírom még egyszer hátha így érthetőbb: mellesleg, ÁLLÍTÓLAG, van aki ragaszkodik ahhoz a felfogásához h a menhelyi hálásabb, és utána magyarázz. így csak beégetted magad h nem tudsz szöveget értelmezni... nem állítottam hanem leírtam hogy van aki emiatt választ menhelyit. köszi. leülhetsz, egyes.

Kedves kérdező!:)

Nagyon jó olvasni, hogy ilyen felkészült, előrelátó és tájékozott vagy a témában, nem akarod elsietni a döntést.:)

Nekem van fajtatiszta és keverék kutyám is egyaránt.

A fajtatiszta egy közép-ázsiai juhász, ő most nem érdekes a kérdésed szempontjából.

A keverékeimről mondanék pár szót, hátha ez segít a döntésben:

Manót 2 hónaposan hoztam egy menhelyről, kritikán aluli állapotban volt lelkileg.

embertől, zajtól, autótól, kutyától, mindentől sokkot kapott és maga alá pisilt.

2 hónap alatt sikerült elérni, hogy játsszon más kutyákkal, és ne essen kétségbe mindentől.

még 2 hónap múlva hazahoztam egy talált 2 hónapos kutyust, Pocakot.

Manót a kis Pocak tanította meg házat őrizni, addig ugatni sem ugatott. Nagyon jó hatással voltak egymásra.

Kezdtek kibontakozni, és egyre jobban megismertük egymást.

Manó: az álomkutyám, ma már csak azt bánom, hogy túlságosan felkészületlenül, nagy fellángolásból vettem magamhoz Pocakot, amikor Manót még nem ismertem ki igazán.

ma már tudom, hogy sokkal jobbat tettem volna, ha Pocak csak ideiglenesezik nálam, mert Manónak valahol ez rosszul esett.

De nagyon rendes, és nem lázadozik a döntéseim ellen.

Szóval Manóval nagy szerencsém volt, egyetlen olyan fajtát sem ismerek, egyetlen olyan egyedet sem, aki olyan tökéletes társam lenne, mint Manó.

A történetben az érdekesebb Pocak.:)

Mindig is a nagytestű kutyákat szerettem, 40 kiló felett kezdődött számomra "A kutya".

Nos, Pocak a kemény 18 kilójával nem váltotta be a várakozásaimat, de hát istenem, ez legyen életem legnagyobb problémája.

Mindkét kutyámat minden nap 2-3 biciklis sétával fárasztottam le, ráadásul kemény terepbiciklizést kell elképzelni az erdőben, ami a szagok miatt nekik még érdekesebb, mint egy sima asztalt túra...

Szóval normális etetés és foglalkoztatás mellett is Pocak drága kiszökött esténként tyúkászni.

Bármit csinálhattunk a kerítéssel, Kiment. Néha Manó is követte...

Emiatt (kezdő kutyásként - mert hiába voltam gyerekkoromban körülvéve kutyákkal, ha a szüleim azt sem tudták, mire jó pl. az ivartalaníttatás, és milyen kutyafajták léteznek...) Pocakra voltam mérges...

beigazolódott a félelmem, a sintértől kellett visszavásárolnom a kutyáimat.

Na, akkor már a szüleim is azt mondták, hogy Pocaknak mennie kell, mert egyszerűen bármit csinálunk a kerítéssel, szétszedi.

Én ekkor kértem még egy kis haladékot, és végső kétségbeesésemben elmentem Pocakkal kutyaiskolába - bár előre megmondták, hogy ezen a problémán ők nem tudnak segíteni.

És milyen jól tettem!

A normál képzés után agility kezdődött, és kíváncsiságból beálltam én is Pocakkal.

Az első óra végére kiderült, hogy Pocak erre született!

A második foglalkozáson már póráz nélkül vezettem, a 4. foglalkozásra pedig ott tartott a kutya, hogy 8 féle akadály nevét ismerte, nekem csak megfelelően kellett helyezkednem, mutatnom az irányt és kiáltanom az akadály nevét.

És csinálta.

Hihetetlen sikerélmény volt ez mindkettőnknek.

ÉS ha hiszed, ha nem, azóta tárva-nyitva lehet a kapu, nem megy el!:)

Pocaknak ma már saját, általam épített agility pályája van a kertben, én pedig rengeteg dolgot tanultam Tőle (és egyébként minden körülöttem lévő állattól is, de ez a Te kérdésed szempontjából nem érdekes...).

Megtanultam, hogy egy kutyát nem lehet megtervezi - ahogy egy gyereket sem.

Hiába alomtestvérek a díjnyertes német juhász kölykök, az egyik kicsit izgágább, a másik lustább, a harmadik született apport zseni, a 4. meg TEK kutya lesz.:)

Egy keverékről meg aztán pláne nem lehet tudni, mi jár a kis kobakjában!

(Illetve nyilván, ha gyakorlottabb kutyás lettem volna, hamarabb rájövök a baj nyitjára (a kutyámat szellemileg is le kell fárasztani.))

(Itt csendben megjegyzem, hogy egy keverék pont semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint egy fajtatiszta kutya. Sőt, keverék kutyákat a rendőrség, a katonaság is használ, sok bombakereső, drogkereső, elfogó kutya keverék - és még milyen sikeres!)

Megtanultam, hogy bármilyen állattal is hozzon össze a sors, fogadjam el olyannak, amilyen.:)

Azóta befogadtam egy szintén talált keverék kutyust, aki a Mogyoró névre hallgat, 6 kilót nyom, és zseniális apportos. (megjegyzem korábban soha el nem tudtam képzelni, hogy lehet szeretni ezeket a kicsi kutyákat...)

Ha nincs külön kívánságotok, szóval mondjuk nem munka kutya kell, akkor javaslom, menjetek el egy menhelyre.

Garantálom, hogy egy pillanat alatt el fogjátok tudni dönteni, melyik kutyával lesztek jó csapat.

Szerintem Te már vagy azon a szinten, kedves kérdező (az írásodból ítélve), hogy ne okozzon gondot egy keverék kutyussal megtalálni a közös hangot.:)