Domináns a kölyökkutyám?

Egy 3 hónapos angol cocker spánielről van szó. Az égeagyadta világon semmi gond nincs vele, már szobatiszta, bírja a pórázt is (jó még néha rágcsálna), tudja a gyere, ül, fekszik parancsokat is, és tisztában van a "nem"-el is. A "nem"-nél kezdődnek a problémák, mert persze mint minden kiskutya, ő is állandóan rágcsálna, és a legnagyobb gond, hogy általában a lábamat, kezemet vagy a nadrágomat szemeli ki erre a célra. Ha rászólok hogy nem, akkor abbahagyja, de újra próbálkozik vagy 5x, és mindig abbahagyja de lehet látni, hogy nem tetszik neki a dolog és elkezd ugatni rám és morogni méghozzá elég intenzíven. Ha elindulok ilyenkor felé akkor elkezd hátrálni míg végül lefekszik, de nem értem miért csinálja ezt. Mit lehet tenni, hogy ne morogjon, ugasson rám? Baj ez, vagy ilyen kiskorban még ne foglalkozzak ezzel?

Egyébként most rendesen bűntudatom van, de az előbb már annyira ugatott, ugrált felém és morgott, hogy hiába mondtam bármit is, nem hagyta abba, fogtam és lenyomtam a földre. Lent tartottam mindaddig amíg meg nem nyugodott, majd elvettem a kezem, még kicsit lent feküdt, majd fogta magát, bement a helyére és most alszik. Nagy hülyeséget csináltam? Nem káros ilyen pici korban így helyretenni őket? Valószínű a falkavezérséggel vannak gondok, pedig próbálok mindent betartani, kezdve az etetéstől az ajtón kimenetelig, valamint a hazatérést követő nem rögtön üdvözlésig, de őszinte leszek, még nem mindig sikerül betartani a dolgokat, hisz olyan pici és örül az ember mikor hazaér és végre megölelgetheti a kis dögöt. Mindenesetre próbálom majd betartani az irányelveket.