Betanítható úgy egy kutya, hogy SOHA ne menjen el mellőlem?

A kuyta nem fog tőled engedélyt kérni:):)

Viszont kutya suliba megtanítható de akár te is megtaníthatod neki (bár az nehezebb) szerintem vidd kutyasuliba annyira nem is drága (500-5000 Ft-ig terjedhet az ár) :):)

Csodakutya nem kell hozzá, bár a lövésfélés az egy adottság, ami ha benne van, komoly munka kinevelni.

Egy jó kutyaiskolában ezt bármilyen kutyával meg tudják tanítani neked, hogy hogyan érd el. Nyilván az elején még vannak csúszások egy-egy nagyobb ingernél, de idővel azok is javíthatók.

Az én kutyám ilyen szempontból mondjuk 85%-os, ha mozgásban vagyok (sétálok, futok) akkor 98%. Inkább akkor bóklászik el, ha valami unalmas dolgot csinálunk egy helyben állva, odébb meg van valami érdekes, de ilyenkor is vissza tudom hívni.

Nem olyan nagy művészet ez, ha kölyökkorától semlegesíted az ingerekre, meg van a megfelelő kutya-gazda kapcsolat, azaz hiteles és követésre méltó vezető vagy a szemében, és meg van a megfelelő kötődése is hozzád, akkor a feladat nagyjából teljesítve is van.

a második válaszoló véleményét osztom, ill. hasonló tulajdonságokkal bíró kutyám van. én kicsi korától behívhatónak neveltem, póráz nélkül vittem, mostanában szoktatom a szép pórázon járáshoz is, azóta tud (hajlandó:) szabadon is láb mellett sétálni:)

hiába szófogadó viszont, ha megrémül, sőt, néha játékból is, képes elgaloppozni mellőlem. nálunk nagy a szigor, ha parancs nélkül lép le a járdáról, kikap, mégis le szokott ugrani, ha megijeszteni egy másik kutya a kerítés mögül.

(ja meg macskaproblémáink is vannak, kezelésük folyamatban)

22L, másfél éves szuka keverékkel

Az enyém 99%-ban ilyen, de ez szerintem nagyon ritka. És ez nem is az én érdemem, a kutyám az első pillanattól nagyon kötődik hozzám. Őt nem érdekli a többi kutya, csak az, hogy mi együtt legyünk, együtt játszunk, sétáljunk, aludjunk, együtt kajáljunk.

És még mielőtt bárki azt mondaná, hogy a kutyám rosszul van nevelve, nos nem. Hallgat rám, az első szóra megcsinálja, amit mondok. Nem megy el a közelemből, ha valamitől megijed (ez nagyon ritka szerencsére) akkor nem elfut tőlem, hanem hozzám jön.

Nem tartom csodakutyának. Kötődik hozzám, és sokat tanultunk kutyaiskolában.

De ők nem gépek. Meg tudnám vele csinálni, hogy séta alatt nem hagyom szagolni, mert ha szólok neki, azonnal jön, de ezt soha nem tenném meg. Azért van kutyám, hogy boldog legyen, és a saját akarata érvényesüljön nagyrészt.

Nekem annyi bőven elég, hogy megbízhatok benne, tudom, hogy nem kerülhet bajba, ha együtt vagyunk. Talán pont azért ragaszkodik hozzám, mert soha nem korlátoztam le, és mindig megkapta a szabadságot.

Az év 362 napjában nyakörv és póráz nélkül sétálok vele.

A kutyával úgy van, mint a kisgyerekkel. Hiába tudom egy 3-4 éves gyerekről, hogy már megérti, hogy veszélyes az úttest, akkor is fogom a kezét az utcán. (Hülye beidegződés, de még a 25 éves lányomnak is automatikusan megfogom a kezét, ha átmegyünk az úton. Szoktunk is nevetni rajta.)

Sosem bízhatsz meg 100 %-ban benne, mert bármi baleset előfordulhat.