Amstaff a háznál és a cicám?
Tegnap örökbe fogadtunk egy amstaffot!15 hónapos,ivartalanított,gyönyörű szép kislány kutyus!
A probléma a következő!A cicánk (5 hónapos,kandúr) pöffeszkedik rá!Ezt tudjuk hogy normális és hogy idő kell mire megszokja a kutyust...
Abban szeretnék tanácsot kérni hogy hogy lehet a leggyorsabban és legkíméletesebben egymáshoz szoktatni őket?
Tudjuk hogy nem két nap,de felnőtt emberek vagyunk,napi teendőkkel és nem érkezünk 0-24ben minden mozdulatukra odafigyelni!:(
Az eddigi felállás az hogy én az egyik szobában a cicával vagyok,ott is aludtunk,a párom a kutyával a másik szobában és a lakás többi részében....résnyire kinyitjuk az ajtót néha,várjuk hogy a cica érdeklődjön...hol pöffeszkedik,hol le se sz*rja...ma reggel már odáig jutottunk hogy egy ágyon voltak,míg a kutyus fel nem ébredt!:)A cica nagyon bízik bennem,így ha ott vagyok ő is bátrabb!Jó ez a technika vagy valami más esetleg?
Köszönöm a segítséget!:)
Ja még mielőtt a kedves válaszolók eltemetnék a macskámat,csak jelzem hogy a kutya jámborabb mint egy birka...
Kedves utolsó valahogy éreztem hogy lesz ilyen értelmes válaszolóm is ha megírom mi lett a végeredmény!Na de akkor most leírom tövéről hegyére hogy utána meg is lincselhess..:):):):)
Képzeld el hogy egy szobába vagy berázva a gazdáddal,50 fokban,kint tudod hogy van egy valami ami bosszant és még csak látni se akarod..annak ellenére a gazdád taszigál és biztat de neked nem fekszik a dolog...bent kell wc-zned,enned,innod,és nem járkálhatsz kényed kedved szerint mint azelőtt...
Én mint buta csúnya gazdi mikor levitte a párom a kutyit kinyitottam az ajtókat hogy levegőt kapjunk,láttam a cicámon hogy minden lépte óvatos,alig mer kijönni a szobából de mivel bízik bennem csak kimerészkedik...aztán megint jön a kutyi a kifulladt lihegésével és halálra rémíti a cicát...mivel írtam hogy felnőtt emberek vagyunk vannak teendőink,így volt hogy nem értem rá bent a szobában lenni vele...a cicám úgy nyávogott utánam hogy megszakadt a szívem...én is ki voltam bukva,ingerültek voltunk mi is a melegtől és az állatok is,így nem haladtunk egyről a kettőre!....
El kellett mennünk otthonról így vittük a kutyát,közben beszélgettünk,mérlegeltünk,majd mikor haza mentünk előre mentem hogy a cicát vissza vigyem a szobába ha esetleg elkolbászolt a lakásban hogy a kutyától ne kapjon frászt...erre azt láttam hogy ugyan ott fekszik ugyan úgy ahol és ahogy hagytam és csak felnézett rám (semmi megszokott köszöntés) azzal a kérdő tekintettel hogy "ugye nem hoztad haza megint?" és visszatette a fejét a földre!Na nekem itt volt a vége a történetnek!
Képzeld el hogy egy csepp lelkiismeret furdalásom nincs azért hogy nem idegeltem még napokig szerencsétlent (és a kutya kíváncsiságot sem tuningoltam tovább) és nem hagytam hogy a kis lelke belebetegedjen,hanem kerestünk neki egy olyan gazdit aki a s*ggét is kinyalja neki és ahol nincs kutyus és tökéletes élete lehet!
Mekkora sz*r vagyok igaz?Lehet el is kéne szégyellnem magam,nem?Igen,hiányzik,igen,rossz hogy el kellett vinni,de inkább ez az "elhamarkodott döntés" mint az hogy napokig idegeljem!
Mellesleg tegnap én dolgozni voltam,párom meg ma ment!Szerinted hány felé kellett volna szakadnunk hogy a kutyát is kielégítsük és a cica se szenvedjen?
Lehet hogy van olyan ember aki erre rátermett és képes lett volna megoldani,hát én nem,mellesleg nem utolsó dolog a cica egyénisége se,köztük is van jámborabb és makacsabb az öszvérnél is...!
De ez legyen a legnagyobb bűnöm hogy új gazdit kerestem neki!....
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Igazán köszönöm, hogy megosztottad ezt velem, DE
1: Ha nincs időm, a bokros teendőim miatt, de van egy édes cicám, akit imádok és Ő is engem, akkor így jó.. MÉg Rá van időm, és mindenre amire kell, erre TE hazahozol egy nem éppen nyugodt fajtát és csodát vársz??? De mire??? Mit hittél?? Első probálkozásra összebújnak és örök barátok lesznek?? Ez idő, energia, okos nevelés és szoktatás kérdése!!!
2: Ha sehogy nem megy, akkorsem egy-két nap, de még csak egy két hét után sem adom fel!! napról napra, hétről hétre jobb lett volna. Tudod a bnőm Ír farkasát pl először a szájában a macskával találták meg a kertben, épp időben... Kiszedték, kicsit kiborult a cicus, most meg egy lakásban vannak (37nm) és oda szült kölyköket a cica, akiket nem bántott soha az a 40kg-s kutya és baromi jól elvannak, MERT össze lettek szoktatva később és az idő segített!!!
3: Ha ennyire szeretted a maskád és Ő is Téged, akkor hogy lehet boldog mással??? Neki az kell, h a seggét nyalják?? mInd1 ki?? Nem TE a gazdija kellenél Neki pont???
Ennyi... Ez az én véleményem, de szerintem még sokaké, de inkább hagyjuk. Ha Neked így jó az a lényeg.. Végülis meg is dícsérhetnélek, h milyen rendes vagy, h nem az utcára dobtad, mint sokan mások, ha nehézség adódik... MInd1 Sok boldogságot a kutyival... Aztán vigyázz, haza ne hozz egy lovat, hátha a kutyával nem fog kijönni és Neki is mennie KELL!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!