Mi lesz a legrosszabb, ha rossz fajtát választok?

igen írd le a fajtát!

De figyi nekem első kutyám olyan volt, és még mindig az hál istennek, akire azt mondták, hogy "neee nem vagy normális, nem tudod majd megnevelni, nem való első kutyának, meg kemény gazda kell neki...."

És megkaptam mégis azt a fajta kutyát, megígértem a szüleimnek, hogy kitartó leszek, és megnevelem, és így is lett:) nagyon büszke vagyok rá:)

szóval a fajta?

20N

A legrosszabb nem feltétlen az ha megtámad másokat...mert azért a legtöbb kutya ezt nem teszi meg (még rossz nevelés mellett sem)...

A legrosszabb, amikor az együtt töltött idő csak nyűg, félelem, szenvedés és érzed, tudod, h nem jó és nem tudsz rajta változtatni. Amikor totálisan más elvárásaid vannak a kutyáddal szemben mint amire képes, és ezek az elvárások elnyomják őt, mérgezik a kapcsolatotokat és azt érzed, h nem akarsz együtt lenni a kutyáddal, mert úgyis kihoz a sodrodból, nem jó vagy nem jól csinálja amit kell.

A rossz kutya ill. fajtaválasztás nálam ezt jelenti - és a probléma h millió és egy példűt leht erre találni az utcán, csak végig kell mennie...

Szerintem nem lehetetlen feladat, főleg hogy volt már német juhászod, szóval van már tapasztalatod. A Doberman nem egy szörnyeteg, akit hét lakat alatt kell tartani, és letépi minden idegen karját.

http://www.youtube.com/watch?v=-g2IC726Goc

ezt javaslom megnézésre, ha értesz angolul -de még akkor is nézd végig mert van benne egy érdekes rész a közepén a dobiról és a csivaváról :)

Én megtettem, olyan fajtát választottam, amit nem ajánlanak első kutyának. Előtte családi kutyáim nekem is voltak, jellemzően 40 kilótól felfelé, tehát nem voltam ful tapasztalatlan. Az lett az eredménye, hogy egy teljes évig éltünk úgy, ahogy az előttem író mondta. Pórázon élte az életét, seholsem tudtam elengedni, mert mindig történt valami gikszer. Nyilván a kedvem is elment, nagyjából kimerült a közös tevékenység a pórázos pisi-kaki sétában. Most visszagondolva nem is értem miért csináltam és hogy bírtam. Komolyan többször gondoltam rá, hogy keresek neki alkalmasabb gazdit, de azt is tudtam, hogy nekem kell kutya, tehát ha elpasszolnám, tuti hamar lenne másik.

Úgyhogy a sarkamra álltam, összespóroltam a pénz egy Népszigetes tanfolyamra, és ugyan kőkemény munka árán most olyan kutyám van, akire baromi büszke vagyok, minden együtt töltött perc öröm, akiben maximálisan megbízom, aki kinyitott és megmutatott egy új világot, a kutyások világát.

Ha számolsz azzal, hogy kutyasulizz, akkor nem hiszem, hogy gond lehet egy dobival.

De ismerek dobist, aki kölyökkorban még velünk kutyázott. Mindig kérdezgettem, hogy mi a terve, hogy fogja kézben tartani ezt a kutyát. Ő állította, hogy megoldja, mert ő mindig is kutyázott. Aztán mikor a kutya 7 hónapos lett, meg kellett kérnünk, hogy ne jöjjön többet a mi társaságunkba. Annyira dominált már annyi idősen, hogy az összes kutya inkább a gazdája lábánál üldögélt, minthogy játsszon, mert fullra eluralkodott a kutya a parkban, és mindenkit terrorizált. Azóta néha látom, a kutya majdmegfullad annyira húzza a fojtóval a pórázt, és másoktól tudom, hogy annyi a mozgása, hogy a gangos bérházban labdázik vele a gazdi.

Hát kb. ilyen következményei vannak a rossz fajtaválasztásnak, hogy nyűggé, kínná válik a kutyázás, vagy legalábbis csak a lakáson belül öröm, odakint meg szenvedés és frusztráció.

Nem tudom milyen szakértelmű embereket kérdeztél meg, de ha egy "mezei" kutyatartó, akkor szerintem felejtsd el! Az ilyen fajtákat tele lengik a sztereotípiák, és nekem volt már dolgom dobival, és egy tündér volt. Bármit lehetett vele csinálni.

Tudom mit érzel, én egy pit bullt szeretnék, úgyhogy képzelheted miket szoktak a fejemhez vágni, de már lepereg rólam. A pit meg a dobi valamilyen szinten hasonlítanak, korán kell kezdeni a nevelést, nem elkapatni, és remek kutyák lesznek. Ha tudod teljesíteni, hogy suliba viszed, és foglalkozol vele rendesen, akkor szerintem vágj bele! :)