Mivel lelkesíthetném a kutyáimat?
Szóval 3 lány kutyám van akik nem igazán szeretnek tanulni. Labda nem érdekes, Elsőt hidegen hagyja. Csakis a fogócska jöhet szóba- egymással- és a simi. Amikor Első egyedül volt, akkor sem volt más a helyzet. Kajálni imádnak, avval szoktam tanítani őket. Viszont azt veszem észre, hogy ha mondjuk nem olyan éhesek, akkor kevesebb az odafigyelés és a lelkesedés is. :( A nevelési módszeremben nem találtam semmi kedvszegő dolgot. Ha nem jól csinálnak valamit, akkor egy nem! és elölről kezdjük. Mindig nagy dicséret van, klikker, kaja, simi, ha rossz a kedvem el sem kezdjük inkább. Sajnos szoronganak, hogy valamit rosszul fognak csinálni, emiatt gátlásosak. Ez nehézzé teszi pl a trükkök tanítását. Hozzátenném, hogy "messzi földről csodájára járnak a szófogadásuknak" (pl. szüleim vendégeinek külön program a bemutató :D). Nagyon sok dolgot tudnak, csak épp kényszerből teszik, pedig csak Elsőt (8 éves) neveltem kényszerrel- nem bántással, erőszakkal!- a másik kettőt már vidám formában.. :(
Hogy tehetném lelkesebbé őket? Megoldás lenne-e az, hogy még többet foglalkozok külön velük, esetleg külön zárom őket? Mivel úgy tudom, hogy a második harmadik kutyák inkább az eggyel fölöttük állóhoz ragaszkodnak jobban, ráadásul ők anya-lánya-unoka. Engem nagyon tisztelnek és szeretnek, de talán egy kicsit elérhetetlennek érez a második és leginkább a harmadik? Gondom velük egy szál se volt soha, csak ez... :(
A falkában az a helyzet, hogy engem tisztelnek. Kivehetem a kaját a szájukból, a kölykeiket megfoghatom (idegen nem nagyon), mindig én megyek ki elöl kérés nélkül is, bárhol megfoghatom őket, bármit megtehetek velük. Teszteken is voltunk és megállapították, hogy az első magabiztos-önálló, a második is kicsit kevésbé, és mindketten nagyon figyelnek rám és érdekes volt, hogy idegennek a kajájuk tabu volt. Mindenhol aláhúzták az irányíthatóságukat...
Hármuk között az van, hogy sosem verekednek, képesek egy tányérból enni, de egymástól nem vehetik el a kaját. Mióta hárman vannak, azóta csak a második kergetőzik a kölykével, az első kimarad. Viszont ha a középsőt kiveszem, akkor az öreg játszani akar az unokával. Úgy veszem észre, hogy a középső akar dominálni, játék közben van amikor bedurvol és az öreg tartja neki a nyakát. Olyan egyértelműnek tűnne... Ha nem az lenne, hogy igen a középső ezt csinálja, viszont SOHA de soha nem terítik a földre az idősebbet és fogják a nyakát játékból. Ő viszont kiskorában megtette a kölykével, az unokájával most is, az unoka meg a középső is előszeretettel folytogatja egymást játékból. De legidősebbet sosem...
Nem lehet, hogy a kutyáid belefáradtak már a dologba?
Lehet, hogy elvetted a kedvüket a munkától. Hagyd egy-két hétig őket. Menj velük sétálni, hagyd játszani, más kutyákkal ugrálni őket. Pár behíváson kívül semmi "munkát" ne csinálj velük. Ne legyen jutalomfalat sem. Aztán vidd vissza a munkát játékosan a sétákba. Ha fut a kutya, állj be mellé és szaladjatok végig a pályán. Vagy legyen nálad labda a kezedben, lássa a kutya, de akkor dobd, ha odajön és kéri.
Nekem van olyan juhászkutyám aki nem szeret dolgozni, ha van kedve akkor kicsit csinálja, de aztán "legelészik". Hagyom.
A másik kérdés tenyésztési. Egy jó juhász/pásztorkutyának élete a munka. Ha ez a vonalból hiányzik, akkor nem felel meg a fajtának. Nem kéne tovább tenyészteni.
A kutyákat nem hordom kiálltásra, versenyen kb. kétszer voltunk, egyszer azért mert a táborvezető tudtom nélkül benevezett, mert el volt ájulva a kutyámtól... Egyszer meg azért, hogy kipróbáljuk mit tud. Megjegyzem, azon a napon délelőtt érkeztük, és a kutyával délután léptünk be és addig kellett várni neki, mert állandóan azt kellett lesni, hogy mikor jövünk, a másik versenyen meg 30 fokban rohangáltunk árnyék nélkül...
Sajnos épp hogy most keztem el foglalkozni velük mert egy ideig hanyagoltam a kiképzést csak futkosás volt meg séta. Egyrészt azért mert az egyik kicsi volt, a másik kettőnek meg már nem tudtam mit kitalálni, nekem meg vizsga stb volt. Pár hete kezdtünk megint intenzíven tanulni. Ennyi idő alatt a kicsi már ül, fekszik, forog, bukfencezik, oldalazni magától tud (ezt véletlenül vettem észre), kapisgálja a lábhozt, tegnap már pacsit is adott, meg a szokásos nem, nem szabad, helyedre, ajtón nem megyünk, szóval az együttélés szabályai...
Érdekes módon a legmegbízhatóbb kutyám mégis csak az akit 8 éve neveltem és állítom, hogy évek óta nem nagyon gyakorlok vele. És 8 éve még az volt a módszer, hogy lenyomjuk hogy üljön, feküdjön, láb mellé rántjuk pórázzal, hogy lábnál követés legyen, 100x ismétlés, és mégis ő a legjobb...
Tudom, hogy a juhászkutyák munkamániások, de figyelembe kell venni, hogy az enyémek nem border collie-k hanem magyarok és azoknak pl általában szokása egésznap terelni a kerítést mert a másik oldalon birkák vannak. Ők inkább azokhoz a kutyákhoz hasonlítanak akik a hivatásos pásztorok mellett vannak- nem ájulnak el egy birkától. Hiszen állatok mellett nőttek fel. Tehát lehet, hogy versenyre nem olyan jók, de ez a viselkedés hasznbosabb annak aki velük dolgozik állandóan. Nekem olyan érzésem van, mintha inkább észszerűen gondolkoznának. Minek törjem magam, ha 30 fok van? Olyankor természetes környezetben nem szalad a birka. Minek ugráljak, amikor nem tudok hozzájuk férni? Ilyen módon nem fáradnak el annyira. Az alomból többen kerültek hivatásos pásztorok mellé, akik meg vannak elégedve. Kiskutyák egyébként csak kétszer voltak,akkor is tenyésztő ajánlására (mármint felfigyelt a kutyáimra).
Agilityzni sem szoktunk, egy hétig csináltuk csupán, mert kötelező volt annak a csoportnak amiben voltunk. A labdára nem akarom reszoktatni őket, ha nem érdekli őket, elég ha visszahozzák. Van egy szőrös csipogó izé, azt bírja a második és a harmadik.
Inkább azt szeretném, ha lelkesebben csinálnák a trükköket. Amit már tudtak, azt boldogan megcsinálják, arra nehéz rávenni őket, hogy megtegyék az adott viselkedésformát, amiért meg tudom jutalmazni őket. Ha megteszik, akkor utána gyorsan megértik. De pl a kicsi egyszerűen nem hajlandó szlalomozni, mert nem tudom, talán azt hiszi, hogy ha szépen leül elém és vár amíg lóbálom a kezem a lábamn ál, és akkor jó kutya lesz. A második meg nagyon alázatos, szóval nehéz az állítás, meghajolás, halottnak tettetés mert egyetlen vágya, hogy elém vesse magát felmutatva a hasát, hogy megsimogassam vagy mert azt hiszi (minden alap nélkül), hogy most meg kell alázkodni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!