Agresszív, izgága kölyökkutyával mit csináljunk?

Szépen elolvastátok a kutyanevelésről szóló dolgokat, de úgy látszik, hogy a "kölyök érkezik a házhoz" nem volt benne.

Gyerek még, játékos, egy két hónap, és kinövi, de addig meg el kell viselnetek. Kicsit más dolog a fegyelmezés gyerekkorban, mint egy felnőtt kutyánál. Mielőtt megvettétek, utána kellett volna nézni, általában kisgyerek mellé nem hozunk kutyát, pont az ilyen dolgokat elkerülendő. Amikor már a srácotok elég nagy lesz ahhoz, hogy megértse mit szabad mit nem, jöhet a kutya.

Amúgy amit itt leírtál, egyik sem kiemelkedő rossz tett, ezek mind úgymond benne vannak a pakliban. Játszott a kutyával, kicsit erélyesebb volt, kiharapott egy darabot a füléből. Ez van ha egy kölyök kutyát hoztok egy macska mellé. A kardigánszakításnak ugyanez az oka. Játékra hívott, történt egy kis baleset. Ezekre a dolgokra mind fel kellett volna készülnötök fejben (mert elkerülni elég nehéz), mielőtt bevállaltátok a kutyát.

Viszont ha a kölyök viselkedése miatt új gazdát keresnétek neki, akkor csak azok táborát gyarapítanátok, akik az első adódó gond miatt eldobják a kutyát maguktól (személy szerint nagyon sajnálnám, mert amit leírtál, abból az jön le, hogy elég sok mindent tudsz a kutyákról, többet mint az átlagos kutyatartó, és ha felnő a kutya, kiváló gazdája lehetnél, lehetnétek.)

Azt tudom tanácsolni, hogy legyetek türelmesek, tényleg tekintsetek rá úgy, mint egy kisgyerekre, aki még nem tudja hol vannak a határok, és néha követ el olyan dolgokat amiktől főhet a fejetek, de nem hiszem, hogy csak árnyoldala lenne.

Még aztán hamar kezded feladni.. A kölyökkutya felnevelése nehéz feladat de annál örömtelibb hogy olyan felnőtt kutyát tudsz belőle nevelni amilyet csak szeretnél. Eszedbe ne jusson egy hónap után elpasszolni, vagy kicsapni a nagy semmibe. Tessék egy kicsit jobban odafigyelni és megnevelni. Magadhoz vetted, felelősséggel tartozol érte. Mit gondoltál, ha magatokhoz veszitek már rögtön mindent úgy csinál majd ahogy te szeretnéd? Honnan tudhatná mi a jó és a rossz, ha te nem tanítod meg neki?!

Nekünk egy 3 hónapos spánielünk van, 3 hete van velünk. Kölyökkutya, játék közben ő is imád ráugrani a lábunkra és a kezünkre és harapdálni(ettől még számomra nem agresszív), de kezdi megtanulni a "nem"-et. Tőlem 1x kapott egy taslit (nem nagyot, de megsirattam, miközben ő már a kert másik végében játszott), de kezdi érti a nem szabadot. Sokszor próbálkozik, néha még elkapja a nadrágomat, de ha mondom neki hogy nem, akkor abbahagyja. Sőt a legjobb, hogy mikor már ugrana elkapni a lábamat akkor szólok neki hogy "nem" és békén hagy :)

A lényeg hogy nyugodt hangon kell vele beszélni, mert ha az ember ordibál akkor mégjobban felizgatja a kutyát és akkor tuti nem fog lenyugodni egyhamar. Ha pedig abbahagyja a rossz viselkedést akkor gyorsan meg kell jutalmazni. Azért is jó a "nem szabad megtanítása" mert így azt minden esetben tudod alkalmazni ha épp olyat csinál ami neked nem tetszik (pl ha épp ráncigálja le a függönyt vagy szedi ki a kertből a virágot.. stb).

A mi kölyökkutyánk is ilyen.

Eddig 3 kutyánk volt, és egyik sem volt ilyen kölyökkorában.

Mi mindent megpróbáltunk már. Jutalomfalattal simán megtanulja a parancsokat, hogy ül,fekszik,stb.. de ez a harapgálás-agresszív viselkedés mintha ösztönből jönne.

Ha rászólunk, csak még jobban nekünk esik.

Amikor játszunk, először tényleg aranyos, ah eldobom a labdát, visszahozza, futkározunk, Utána gondol egyet, és lesz.rja a labdát, és tépi szét a lábamat. Hiába mutogatom az orra előtt a labdát, mint aki bekattant.

Próbáltuk azt, hogy nem figyelünk rá. Értelme nem volt, ugyanúgy harapott. Ha kizártuk, így próbálva távol tartani, őrjöngött, ha kellett több órán keresztül. Az ajtót szétkaparta, mindent szétszed, szétrág.

Ha szép szóval,dícsérettel neveljük, akkor is harapgál, nem érdekli, hogy éppen kedvesek vagyunk.

Ha ellökjük több méterre, vagy akkorát ütünk rá, hogy nyüszít, az sem érdekli. Tuti valami cigányoktól van(befogadott kutya). Nem értjük miért kell bevadítani egy kutyát:(

Most azt csináljuk, hogy játszok vele, amennyi az időmből kitelik(meg persze a többiekéből), futtatom, hogy eldobom a csontját(játék), labdáját, hagy fusson, utána alszik egy csomót. Mint a kisbabák. Ilyenkor írtó aranyos.

Ha pedig valamiért nincs időm arra, hogy játszak vele, és másnak se (pl. vendégek jönnek), bezárjuk.

Lehet, hogy kegyetlen, de valahogy meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem.

Pedig az eddigi kutyáink annyira aranyosak votlak, ők ha rágtak is, olyan óvatosan..De ő kiszakítja a bőrt. Nekem már megannyi sebem volt, amit a kis tűhegyes tejfogával okozott. A múltkor is úgy harapott az ujjamba, azthittem ott töri el. És semmi nem használ neki. Remélem, hogy kinövi ezt a gonoszságot. És tuti, ikrek jegyű, mert tényleg mintha két személyisége lenne. Egyszer annyira aranyos, hogy egyszerűen muszáj megölelni, megsimogatni, máskor meg annyira útálatos, hogy legszívesebben azt kívánom, hogy ne lenne ott. De akkor is megnevelem, egyrészt nem adnám senkinek, hiába gondolok ilyet, másrészt muszáj rájönnöm, hogy hogy lehet nevelni, mert hülyének érzem magam:S:D