Ciki, hogy 14 évesen szeretem az állatos filmeket? És ha egy film rosszúl végződik, akkor sírok!

Tulajdonképpen nem ciki. Sőt, az állatszeretetedből még hasznot fogsz húzni később, hidd el ;)

Az viszont igaz, hogy ezért kinevethetnek. De tudod miért? Mert gyerekek. És idióták. És nem tudják értékelni az Életet. Az állatokat, a boldogságot, a könnyeket. Te ilyen vagy, és kész. Az ilyen "barátok" nem igazi barátok, vágd rá, hogy Te az állatos filmeket nézed-szereted, és bármi rosszat mondanak erre, egyik füleden be, a másikon ki! Ne foglalkozz velük. Te sokkal okosabb vagy náluk. ;)

Pont állatos filmet keresek, és a Google dobta ezt a kérdést is.

Szóval cikinek lehet, hogy ciki... furcsának lehet, hogy furcsa...

De megint csak nem értem és nem tetszik a többiek ilyetén véleménye!

Ritkán nézek filmet és még ritkábban olvasok regényt. De amikor ezt teszem, általában van állat a történetben, vagy legalább családfilm (regény), vagy mindkettő együtt.

Én ezeken tudok leginkább izgulni, nevetni, néha sírni.

Ezek tanítanak... Tanítás pedig mindenkinek kell. Le a kalappal az előtt az ember előtt, akinek annyira érett, "felnőtt" személyisége van, hogy nem szükséges neki semmilyen erkölcsi tanítás, nem szükséges időnként egy sztorit megismernie, amiben hatalmas szívű, önzetlen ember (akár állat) szerepel, vagy ha önző is, a film végére megváltozik.

Szerintem valahol a birkafelfogás a ciki inkább, ha lenézik azt, akinek nem kell az értelmetlen öldöklés, az alpáriság, egymás össze-vissza felcsin@lása, a nagyon sok (túl sok!) izgalom, stb.

Én úgy vagyok vele, az élet stresszes, szorongó, sokszor depis, legalább a film ne legyen túl izgalmas, ne haljon meg benne egy csomó ember értelmetlen öldöklés miatt és így tovább.

Feldobódni szeretnék, ha pedig mégis sírok, az csak azért legyen, mert mellbevágott a tanulság!

Mondjuk van több dolog, ami miatt ezeket a típusú történeteket szeretem.

Egyrészt eléggé "földhözragadt" vagyok, a sztorikat ritkán igénylem - ugye ritkán olvasok, nézek -, de akkor élethűt szeretnék. Nem tudom érthetően megmagyarázni, de talán az olyan sztorikat szeretem leginkább, amibe bele tudom helyezni saját magamat, amiben szívesen ott lennék, amilyennek a leendő családomat képzelem.

Bár ettől függetlenül szeretem a - nem horror! - földönkívülis filmeket is. :D Talán legbelül vágyom egy harmadik típusú találkozásra... Na jó, nem, nyugi! :D

Másrészt meg nem szeretem csak a személyiségekről és csak az emberi kapcsolatokról szóló filmeket. Ezek benne lehetnek, sőt, legyenek is lehetőleg! De egy kerettörténetbe elrejtve... Ami direkte csak az emberi lélekről szól, az nekem unalmas, megfoghatatlan, nehezen érthető. (Egyébként pletykálni is ritkán szoktam; a sztárok végképp nem érdekelnek, ilyen vagyok.)

Nem szeretem azokat a filmeket se, amik csakis arról szólnak, hogy miként jön össze két ember vagy miként változik meg egy szajha (vagy ennek férfi megfelelője, most nem jut rá eszembe egy szó :D ), s lesz belőle "normál" ember s talán társra. Persze itt is van kivétel, volt ilyen film, amit megnéztem, itthon, (magamtól!) és tetszett is.

Szóval Kérdező, remélem, a kérdés kiírása óta is szereted az állatos filmeket!

S jó volt visszaolvasni a kommenteket, legalább mi megértjük egymást...

19/L