Mik a jellemzői a japán csinnek?

"Évszázadokkal ezelőtt állítólag a kínai császár ajándékozta ezeket a kutyákat a japán császárnak. A japán csin kétségtelenül rokonságban áll Kína rövid orrú fajtáival. Japánban ugyanolyan nagy tiszteletnek örvendett, mint a pekingi palotakutya Kínában, csak a legmagasabb nemesség tarthatta, bambuszketrecekben élt, a selyemkimonók ujjában hordták, és vegetáriánusan táplálták. 1853-ban Commodore Perry kapott ajándékba egy párt, amelyet a kutyabarát Viktória királynőnek adott. Az első fajtatiszta pár 1880-ban került a japán császárné ajándékaként Auguste császárnéhoz Németországba. Az eredeti csin nagyobb volt, mint amilyennek ma ismerjük, és csak Angliában vált, feltehetőleg a King Charles spániel bekeresztezésével, kisebbé. A japán csinek vidám, nyílt lakótársak, alkalmazkodóak és játékosak egészen idős korukig, szeretik a kiadós sétákat. A figyelmes, intelligens, élénk kutyák békések a többi fajtársukkal és könnyen nevelhetők. Gyengédek és nagyon ragaszkodók gazdájukhoz, éberek, de nem agresszívek, a japán csin bájos kísérő és alkalmazkodó lakáskutya. Az aljszőrzet nélküli hosszú szőrt rendszeres fésüléssel könnyű ápolni, a szemeket naponta ki kell törölni.

Marmagassága kb. 25 cm, a szukák valamivel kisebbek

Színe fehér,fekete vagy vörös jegyekkel, egyenletes arcrajzolattal"