Kíváncsi vagyok ti hogyan cselekedtetek volna?

Oké, akkor ne legyen igazam,te vagy a hős apa,én viszont az aki gyerekpszichológiával foglalkozik. Tisztában vagy azzal,hogy a gyermekednek ez pszichésen mekkora trauma lehetett?

Egyébként ez a sztori hülyeség. Ha a kutya támadni akart volna,akkor rég nincs lányod,mire kiérsz. Szerintem a feleséged fel sem tudta mérni a helyzetet, de mindegy,ha szerinted okos ötlet volt,gratulálok. Remélem nem fog gondot jelenteni egész éjjel a rémálmából felriadó gyereket vigasztalni.

Támadott meg kóbor kutya,nem is egyszer. Falun lakom,itt az a szokás,hogy nem zárják a kaput. Viszont ha úgy is támadott,hogy velem volt a kutyám,és védett volna,akkor is azonnal letiltottam, mert többek között neki is baja lehet. Pl. elkap valamit.

Az meg,hogy a gyerek nem érti, hülyeség. Látja,hogy a másik kutya vérzik,és tudja,hogy ha vérzik,akkor fáj. Innentől nem fogja érteni,hogy miért hagyják,hogy fájjon a kutyusnak. De még ha erre be is meséled,hogy bünteti, akkor is azt hogy meséled el,hogy a kutyus nem mozog,nem kel fel?

Én a mai napig emlékszem,pedig 4 éves voltam, hogy a papa megölt egy kutyát, mikor rátámadott a jószágokra. Nekem is azt mondták,hogy azért,mert rossz volt,megbünteti a papa. Na,ettől nem lett jobb. Szinte a mai napig hallom a sírását. Ez akárhogy nézed,trauma a gyereknek,pont azért,mert nem érti. Az ő kis fejében ilyenkor sok minden lejátszódik,és ember legyen a talpán,aki majd minden felmerülő kérdésre egészséges választ ad.