Baj van a gondolkozásommal? Meg fogom tudni valósítani?

Szia, en tavaly voltam hasonlo helyzetben, es jelentem kulfoldi kutyas egyetemista vagyok.

Kulfoldon sokkal elfogadotabb a kutyazas, egy kis lakast berlek egyedul, az egyetemhez kozel, orak kozott haza tudok szaladni kutyazni es meg ideiglenesezem is kutyanak-macskanak.

Egyedul tartom fenn magam, csaladtol semmit nem kapok, hetvegenkent dolgozom + allami tamogatas, osztondij.

Tehat nincs lehetetlen. Sok sikert.

Nincs baj a gondolkodásoddal, ez így normális. Akiért az ember egyszer felelősséget vállalt, azt nem hagyja el.

De a kérdésedre nem tudom a választ. Én 26 éves vagyok, egyelőre még a szüleimmel élek, de szeretnék 1-2-3 éven belül saját lakást.

130 ezer a fizetésem, a család kb. 4 millióval tud támogatni, ha lakást akarok majd venni. Az egyetlen ingóságom a yorkshire terrierem:)

Én nem vágyok külföldre, itthon szeretnék önálló életet kezdeni. De ettől függetlenül annyi minden befolyásolhatja a dolgokat, amiket nem lehet tudni előre.

Mi van ha megszűnik a munkahelyem?

Mi van ha férjhez megyek?

Mi van, ha a 3 éve kirobbant gazdasági válság felerősödik?

Mi van ha a nagymamám meghal, és akkor ott lesz a lakása, amit az öcsémmel örökölünk. De lehet, hogy még él 20 évig. (remélem így lesz:)

Az utolsó kicsit morbid, bocsánat, de ez is benne van. Nem lehet mindenre felkészülni.

Külföldön természetesen sokkal élhetőbb körülményeket lehet teremteni, de az sem jön össze mindenkinek.

Szerintem nem baj, ha az ember a szüleivel él, én legalább is így sokat tudtam félre tenni, mióta dolgozom.

De nem szabad előre félni a jövőtől, felesleges. Úgysem tudod, hogy mi lesz:)