A kis kutya nem kutya?

Egy kicsit talán tényleg túlreagálod.:)

Én azért nem tartanék kistestű kutyust,mert nem tudnék hogy hozzányúlni,úgymond.Félnék,hogy összetöröm.:D Mint mikor egy pici törékeny valamit veszel a kezedbe és nagyon félsz,hogy kárt teszel benne.:D

Aranyosnak találom őket,meg minden,csak nekem nem megfelelőek.Egy közepes/nagytestű kutyát tökéletesen meg tudok nevelni(mármint számomra tökéletesen),de egy kistestűt nem.Nem tudnék vele bánni,félnék,hogy véletlenül a lábam alá fut és rálépek,és annyira vigyáznék rá,hogy még a nyakörvtől is félteném,nehogy összeessen alatta.:D Egyszerűen állandó félelemben élnék,hogy valami baj lesz vele,mert túl kicsi,az emberek nagy tömegben nem figyelnek,rálépnek,belerúgnak véletlenül...Nem tudnám úgy kezelni,mint egy nagytestű,számomra kutyát.

De mindezek mellett,mikor sétáltatom a kiskutyám(2 hónapos magyar vizsla-angol véreb keverék,igazi kis energiabomba,a neve Axel.:)) és jön szembe egy aprócska eb,ugyanúgy megdögönyözöm őt is,mint mondjuk egy moszkvai őrkutyát.:) A jó az,hogy az én nagyfiúm már most elég nagy,a térdemig ér,és így nem féltem annyira,viszont vannak mopsjaink is,ők ilyen a család kutyái és őket sosem neveltem,mindig csak dögönyöztem.:D Még sétáltatni is félek őket,nehogy kárt tegyek bennük.:D