Osztrák kutya. Hogy tanítsam meg magyarul a parancsokat?
Ausztriából hoztunk haza egy közepes testű keverék kutyát. Okos, értelmes állat, sok parancsot ismer, engedelmes, de csak ha németül mondjuk neki. (és még így is érzékeny a kiejtésre :P)
Hogyan taníthatnám meg magyarul a legalapvetőbb dolgokra?
Kezdjem előröl, mintha semmit nem tudna még, vagy használjam együtt a német és magyar parancsokat?
Van valakinek tapasztalata ebben?
Én elkezdeném gyakorolni a német parancsokat úgy, hogy előtte mondom magyarul is, aztán fokozatosan elhagynám a német vezényszót... én így csinálnám, remélem, jön valaki, aki okosabb nálam és megmondja :)
Tessa
Mondjuk elég furcsán néznek rám az utcán az emberek, hogy németül beszélek a kutyához. :) Nem csak a parancsszavakat, mindent németül mondok neki. Olyankor nyugodtabbnak látom.
De ez a legkisebb gond.
A legnagyobb az, hogy a kutyussal a szüleimnél vagyunk, mert hazaköltöztem egy hónapra. És ők nem tudják kezelni a kutyát, hiába írtam fel nekik mindent egy papírra, nem megy. Azt kérték, tanítsam meg magyarul, mert így nem lehet együtt élni vele. (nagyon neveletlen, ha a szüleimmel van és nem vagyok ott, velem viszont egy angyal)
Nekünk is hasonló esetünk volt csak orosz kutyával, végül hagytuk az egészet, inkább oroszul mondjuk a parancsokat.
Meg lehet tanítani, hogy értse magyarul az utasításokat, de ha már egyszer berögzült az "anyanyelve" mi inkább hagytuk.
Én hozzám egy hatéves kutyus került Szlovákiából. Dog dancingelt vele a gazdája, nagyon-nagyon sok mindent tudott, de persze szlovák jelszavakra.
Nekem 3 hónapba telt csak és minden ment magyarul. Egyszerűen újratanítottam neki a trükköket, és hamarabb felfogta. Teszem az például a saját tengelye körüli forgás, kétszer megmutattam neki mondtam magyarul és vette az adást. Tehát nem nagy ördönősség szerintem. Hozzáteszem egy chow-chowról van szó :).
Köszönöm a válaszokat!
Kicsit komplikált a dolog.
A kutyus velünk él az albérletben Ausztriában. Én csak szobát bérelek ott, a többi lakó nem magyar, így a kutyával mindig németül beszélünk. Én egy éve élek ott.
Egy helyen dolgozunk, és egyszerre utaztunk szabadságra is. Nekem volt a legtöbb lehetőségem magammal vinni a kutyát. (aki egyikünké sem, egy előző lakó "öröksége")
Most arra gondoltunk, mi lenne, ha a szüleimnél maradna, hiszen ott a nagy terület rohangálni, a falu utolsó utcájában nagy kertes házban laknak a szüleim, a kutyusnak jobb lenne ott, mint lakásban.
Ráadásul apám nyugdíjas, így mindig tudna a kutyával lenni valaki, nem úgy mint nálunk, mi folyton dolgozunk, alig vagyunk otthon az albérletben, a kutya meg egyedül van a kis lakásban.
Az a baj, ha magyar beszédet hall, csak néz ijedten. Szüleimmel pedig egyenesen ellenséges. Szerintem ez azért van mert fél, sokkolta az utazás, kölyökkora óta abban a kis lakásban él, itt meg hatalmas puszta, sok jószág, idegen hangok, idegen emberek.
De arra is gondolni kell, hogy nem élünk ott örökké az albérletben, nem tart egy munkahely sem örökké, és egyáltalán nem biztos hogy ebből az üzemből megyek nyugdíjba, ha úgy hozza az élet, költözöm a munka után, és ezért nem lenne rossz végleges megoldást találni a kutyusnak, egy neki való helyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!