A támadó kutya egyértelműen gyilkolni akar vagy "csak" erődemonstrál?

Sajnos az argentin dognál elég erős a zsákmány szerző ösztön, ami ha nincs másképp kielégítve, akkor simán elképzelhető, hogy zsákmányra kapcsolt mikor meglátta a két kiskutyát. Láttam már hasonlót, de szerencsére sulin, ahol kezelve is lett a helyén a dolog.

Ha nem dominancia harc, vagy területvédelem, hanem zsákmány a motiváció, akkor abból komoly baj lehet, mert akkor bizony ölni készül.

Ilyenkor az egyetlen esély, hogy még mielőtt közelérne rákapcsolsz te is a támadásra, csak azzal meg magadat sodrod veszélybe.

ez egyrészt függhet a fajtától,másrészt a kutya tartásától, személyiségétől is.

Ha pl. egy amúgy békés kutyát sokáig tartanak láncon, vagy alapból nem jól szocializálódik, el van hanyagolva, nagyon agresszívvé válhat.

Azt is számításba kell venni, hogy minden kutya más személyiség...

az én tapasztalataim, ha érdekel:

A menhelyi magyaragár-németjuhász keverékemet soha nem kellett nevelnem, a menhelyről sokkos állapotban hoztam el, türelemmel és sok szeretettel mostanra egészséges, engedelmes kutya, teljesen megbízik bennem, póráz nélkül biciklivel sétáltatom gond nélkül.

Pocak, egy másik keverék szintén 2 hónaposan került hozzám, a Déli pályaudvarnál hagyta valaki.

Egész más tészta, pedig ugyanúgy bántam vele, mint Manóval. Vele kicsit keményebbnek kell lennem, már tudom.

A harmadik egy Középázsiai juhász kölyök, Rasid. na ő például kifejezetten harci kutya lesz, nagyon keményen kell nevelni, mert ha ez a kutya kiszabadul, (volt már ilyenem)

egy gyilkológép lesz, nincs ami megállítsa, Türkmenisztánban medvék és tigrisek ellen tartották, és nem csak a kertet, az egész környéket a saját területének tekinti.

amúgy Cesar Millant én is bírom, de a műsorban is elhangzik, hogy az életben ne alkalmazzuk szakember nélkül az ott látottakat...

Az én kutyáimnak is estek már neki az utcán kóborkutyák, gondolkodás nélkül védtem meg őket, ahogy te is - ezt pedig nem szabadna... de hiába győztek volna le a kutyák, érezhették rajtam, hogy nem viccelek, már a közeledésem is olyan volt, ordítottam és rohantam feléjük, rúgtam őket ahol értem, kézzel téptem le őket az enyéimről, nem is értem, hogy.

De érdekes, van a közelünkben egy óriási fekete kan kutya, mindig szabadon hever a ház előtt, és kicsit féltem tőle, mindig megmorgott. Aztán hogy érezze, barát vagyok, kedvesen beszéltem hozzá. utána sosem morgott meg. egyszer nagyon jó kedvem volt, megérezhette, és csaholva jött hozzám, körbefutkosott, hízelgett...azóta már együtt sétáltatom az enyéimmel.

szóval azért lehet valami ebben a kisugárzásban...:)

Ahány kutya, annyi szándék.

Az Cesar Millan sem tagadta soha, hogy van az un. "vörös zóna", amikor már keveset lehet tenni. A másik kutya ebbe került, ki tudja miért.

Meglehet, volt olyan verekedésben része, hogy hiába adta meg magát, a másik kutya tovább marta. Meglehet, sosem volt megfelelő képzésben része, ezer és egy oka lehet.

Vannak kutyák, akik csak pár pillanatig marakodnak és aztán szétrebbennek. Vannak, akik addig harcolnak, amíg szét nem választják őket.

Az ok is számtalan lehet.

Általában a kapu közelében a kutya területvédelmi ösztönének enged. A mi kutyáink is kapun kilépve néhány pillanatig sokkal agresszívebbek, mint egyébként. Még ismerős kutyákkal is.

Az hogy jól kijöttetek a dologból azt jelzi, hogy a támadó kutya nem egy vadállat, mert az argentin dognak néhány másodperc is elég lett volna, ha gyilkolni akar.

De feltehetőleg területvédelmi ösztönről lehetett szó, ami nem volt megfelelően kordában tartva.