Miért ragaszkodnak egy csomóan a fajtatiszta kutya vásárláshoz? Szerintetek hogyan lehet meggyőzni őket másról?

Nálunk ez van.

Külföldön a keverék ugyanolyan megbecsült és egyáltalán nem könnyebb hozzájutni, mint egy fajtatisztához.

Nálunk azt hiszik, ha fajtatiszta, akkor tudja milyen lesz a kutya és minden különösebb indok nélkül ragaszkodik ehhez.

Mert csak.

Ez a mi kutyakultúránk.

Általában senkinek semmi baja a keverék és a menhelyi kutyával, sőt sokan sajnálják, meg segítik, meg minden.

De a családjába már nem kell. Mert a fajtatiszta az mégis más, az az igazi kutya számukra.

Szánalmas.

Hogy ki miért és hogyan, azt nem tudom.

Mi azért vettünk tenyésztőtől fajtatiszta, törzskönyvezett kutyát, mert egy bizonyos fajtájút szerettünk volna. Tehát azt vártuk a kutyabeszerzéstől, hogy kiszámítható legyen, bírjon azokkal a "paraméterekkel", amik az adott fajtára jellemző jegyek, akár küllemét, akár természetét, egészségét illetően. Egy fajtiszta kutya nem zsákbamacska, nem kell attól tartani, hogy nem tudjuk, milyenné fejlődik. Ha már az életünk jelentős részét egy állatra szánjuk (időben, pénzben, energiában), akkor szerintem jogos, hogy előre szeretnénk tudni, hogy mibe vágunk bele.

Én többet láttam,ahogy az állatorvosi rendelőben "megtértek". Mert esetleg elsőre még szerencséjük volt, másodikra is talán. De legkésőbb a harmadik kutyánál amikor az orvos letette a papírt, hogy akkor ez kb 300.000 ft lesz az elkövetkező egy évben, és utána majd meglátjuk. Akkor volt a nagy összeomlás.

Főleg amikor az állatorvos rákérdez, "és milyen garancia van a kutyára? Mi álla szerződésükben?"

Mert ezek az emberek a maguk tudatlan módján még szeretik is az állatokat.

Tehát csak felvilágosítással lehet elérni valamit.

Fajtatiszta kutya szerintem azoknak kell, akik kiállításra akarnak vele menni és a kutya külsejét mindennél fontosabbnak tartják.

Mert MINDEN kutya, a keverék is tanítással megtanítható akár családi kedvencnek lenni, akár munkakutyává válni.

Aki ért a kutyákhoz, annak mindegy, hogy keverék, vagy fajtatiszta, annak a "paraméter" saját nevelésének eredménye és nem készen kapni akarja.

Ugyanakkor minden kutya egyéniség. Nem véletlen, hogy egyes munkakutyáknál sem alkalmas minden fajtatiszta.

De ezt nem veszik számításba. Azt hiszik, elég ismerni a fajtajelleget és már ismerik a kutyát. Ezt a kutyához nem értők vallják. Mert ez messze nem így van. Azonos fajtán belül is eltérő "paraméterek" vannak.

De a tudatlanság, vagy a félműveltség rossz konzekvenciához vezet.

De erről meggyőzni egy félművelt embert - a lehetetlennel egyenlő.

Ez mindenkinek maga döntése.

Szerintem akinek tervei vannak és megteheti rászánja a pénzt egy fajtatiszta kutyára az egyálltalán nem leszólandó dolog.

Aki pedig otthoni,hobbi kutyának szeretne kutyát az is nyugdtan vehet fajtatisztát.

Szerintem itt nem a fajtatiszta kutyák vásárlásával van a baj,hanem azzal,hogy nincsenek tisztában az embereket azzal a ténnyel,hogy honnan vásárolják a kutyát.

Például egy több gyerekes család eldönti,hogy ő vesz egy kutyát,mit tanácsolnak nekik ,szerintem főként goldent vagy labradort,hisz az családcentrikus,de lehet bármi más faj,akkor a család (gondoskodóan) azt a fajtát akarja megvenni,eszébe nincs menhelyre menni,mert a legjobbat akarja,de válság is van,spóruljunk a kutyán,vegyünk tenyésztőnek kikiálltott szaporitotól 5-10-15 ezer forintért egy beteg,érzelmileg nem teljesen stabilis állapotó kutyát amiről fogalmunk nincs,de azt mondták ez családcentrikus,okos,nyugodt kutya.Aztán mikor már 2 éves és egyáltalán nem nyugodt,szétszedte a házat akkor menjen a menhelyre vagy másik esett szaporitsunk,mert aranyosak a kölykök és úgysincs elég kutya a menhelyen.

Mindegy is,erről naphoszatt tudnék itt írni.

A lényeg,hogy a keverék kutyák akik a menhelyre jutottak ők sem biztos,hogy annyival jobbak és nem hajlamosak a betegségre,hisz több olyan fajból is keveredhetett ami beteges volt és tovább megy a baj.

NEM NEM VAGYOK KEVERÉK ELLENES ÉS MENHELY ELLENES SE.

Van menhelyes kutyám is és egy fajtatiszta is,mind a kettő tüneményes és megvan a maguk szépsége.

A fajtatisztával mehetek kiállításokra-versenyekre a menhelyes pedig olyan ragaszkodó,hogy sonkával nem lehetne elcsalni melőllem.

Ne haragudj, de kb. semmi közöd hozzá, mindenkinek jogában áll megválasztani milyen kutyát szeretne. És ezt se te, sem más nem szabhatja meg nekik.

Meggyőzni? Soha nem fogsz tudni senkit sem meggyőzni, aki fajtatisztát akar tenyésztőtől, az azt is fog venni.

Van most egy menhelyi kutyusunk, de van egy fajtatiszta is, mert imádjuk a fajtát, és tökéletes vérvonalú állatot szerettünk volna a legjobb helyről.

Azért a túltenyésztés is el van túlozva kicsit, mert egy Mopsz-nál, Francia Bulldognál aláírom a túltenyésztést, de pl. amilyen kutya nekünk van, az marhára nincs túltenyésztve, bivalyerős 55-60kg-os kutya, soha semmi baja nem volt még

Ez az utolsó mondatod nagy hülyeség volt.

Válasszuk már külön azokat a fajtatiszá(nak látszó) kutyákat akik megszületése mögött semmilyen tenyésztői munka nincsen. Az adott fajta képességei alapján soha senki nem nézte, bírálta, javasolta tenyésztésre vagy épp ellenkezőleg.

Emellett meg vannak a gondos tenyésztői munkával szelektált egyedek, párosítások, vonalak akiket specifikusan ilyen vagy olyan munkára tenyésztenek, akikről 8 hetesen meg lehet mondani h van-e őrző-védő, terelő ösztöne, mennyire zsákmányos, apportos. És ezekből a kutyákból lesznek a top munka kutyák. A fajták nem véletlenül alakultak ki és váltak ennyire specifikussá. Az a baj h az átlagember nem ismeri az igazi munkakutya fogalmát.

Itt az előbbiről van szó.

Van egy ember kitalálja h neki labrador kell, mert az milyen gyerekbarát (igen, mert a fajta tenyésztésénél nagy hangsúlyt fektettek arra h semmilyen agresszívitást nem mutathat se ember, se állat felé), meg könnyen kezelhető (persze h az mivel évszázadokon keresztül az ember kemény kontrollja alatt, az emberrel szorosan együttműködve kellett dolgoznia), játékos (apportos, igen, hiszen ez volt a munkája - pontosabban a játék, a jutalom - beapportíozhatta a vadat).

No ez az ember nem akar labradorra sokat költeni mert feleslegesnek tartja, de ő azért labradort akar, pont ezek miatt a tulajdonságok miatt. Mit csinál? Felhívja az első 30 ezer forintos hirdetést... Elhozza a kiskutyát - aki úgy született meg, h ezekre a dolgokra a leghalványabban sem figyeltek oda, de valószínű h már a kölyök szüleinél sem. Innentől szerencs kérdése h milyen genetikai állományt hordoz a kölyök. "Szerencsésebb" esetben csak nem labdás, fél a víztől, fél a dörgéstől (ami ugye azt jelenti h a kutya nem lövésálló). Rosszabb esetben a kutya agresszív és/vagy félős, ideggyenge. És ezeket a jellembeli elváltozásokat, torzulásokat még tetézik a genetikai betegségek, amikre léteznek szűrések, és a párosításokat ezeknek fényében kell kitalálni.

A lényeg: emberünk vett egy labradornak látszó kutyát, aki a labradorra jellemző tulajdonságokat csak nyomokban hordozza. Csodás eredmény, meg kell hagyni!

Mielőtt még hozzákezdenék,röviden rólam.Felnőtt ember vagyok,és mindig voltak kutyáim..Imádom őket,és családtagnak tekintem..Pár éve meghalt mindkét kutyám.A németjuhász kutyám 16 év után egyszerűen végelgyengülésben egy nap elaludt.A kis palota pincsi kislány meg 13 évesen hólyagkő miatt szenvedett,és el kellett altatnom.. Sajnos annyira megviselt,hogy lassan 4 éve történt,és nem tudtam magam túltenni rajta.A férjem szerint a legjobb megoldás ha elmegyünk egy menhelyre,és örökbe fogadunk egy kutyát akinek gazdira van szüksége..Így mindenki jól jár.A kutyus is mert szerető családba kerül,és én is mert enyhül a fájdalom a kutyáim elvesztése miatt. Elmentünk a menhelyre(nem írom le a menhely nevét )

Sok kutya volt,így már nagyobb örömmel mentem be,mert biztos voltam benne,hogy kutyával megyünk haza. A menhelyi dolgozó hölgynek elmondtuk,hogy miért jöttünk,és azt is,hogy bár kutyát szeretnénk de vannak "igényeink"

-lány kutya legyen

-kistermetű legyen,ha nincs akkor középtermetű legyen mint egy beagle,vagy bulldog méretű. NAgy kutyát semmi esetre nem akartam..

-egészséges legyen..

-ne legyen vad,harapós.

-ne legyen öreg kutya (max.2 éves korig érdekel)

Ennyi igényem volt..A hölgy mondta,hogy van egy pincsi nőstény kutyája de keverék..Mondtam,hogy az nem baj,ha keverék a kutya...Nem ragaszkodom a fajtatiszta kutyákhoz.

Megmutatta. Először amíg a kennelben volt tetszett a kutya mert olyan édesen nézett,de amikor megkértem hogy hozza ki mert szeretnék "barátkozni" vele, a hölgy szerint evvel még várni kell mert a kutya idegi állapota nem stabil,és amikor epilepsziás rohamai vannak utána mindig vad..

Nem értettem,hogy miért mutatja ezt a kutyát,mert kifejezetten kértem,hogy ne legyen vad/harapós,és egészséges legyen.

Mondtuk,hogy akkor ő tárgytalan lesz,mutasson másikat..Pár állat után rájöttünk a férjemmel,hogy a hölgy vagy nem fogta fel az igényünket, vagy szándékosan azokat a kutyákat mutogatta amiket senki nem fogadott örökbe..Mindenáron ránk akarta tukmálni a legselejtesebb kutyákat...Tudom,hogy azok is állatok,és a maguk módján édesek,de nem akarok egy beteg kutyával kínlódni,és nem akarom,hogy 1-2 év után betegség miatt újra el kelljen altatnom egy kutyát..A végén már megkérdeztem a hölgyet,hogy nem mutat olyan kutyákat ami az igényeinknek megfelelő..Meglepetésemre a nő flegmán válaszolt: " csak ilyen kutyáink vannak,ha valaki nagyon szeretne kutyát az nem válogat"

Eljöttünk,kutya nélkül..El voltam keseredve mert nem olyan ember vagyok aki viadalokra vagy csak ütni-verni szeretne egy kutyát.Én egy olyan állatot szerettem volna aki ugyanúgy több mint 10 évig a családunk tagja lesz..

Most ott tartok,hogy tenyésztőket nézegetek,és inkább veszek egy fajtakutyát,ami a minimális igényeimnek megfelel.

(nem tudom hol voltatok, de valószínű rossz helyen.... ahol én megfordultam és fordulok a mai napig, ott ilyen nem történhet meg. Esetleg ha még adnál még egy esélyt egy árva kutyának, akkor itt nézzetek körbe:

[link] )