Gyógyult már meg kutyád úgy, hogy már mindenki lemondott róla?

Szia, nekem nem kutyám, hanem lovam mutatta ezt be. Valami nem volt rendben a takarmánnyal és lebénult a garata + a gégefedője beakadt a gégeporc alá, a tüdő irányába. Így minden, amit a szájába vett, egyenesen a tüdejébe ment, majd véres habbal jött vissza. 3 állatorvos kezelte, 2 nap volt, mire kiderült, mi a baja. Aztán el lett altatva, hogy visszategyék a gégefefőjét...

Ahogy elnyekkent az altatáskor, visszapattant neki. Volt nagy öröm, de hamar kiderült, hogy a neurotoxin, ami miatt lebénult a garata, még nem ürült ki, így enni-inni továbbra sem tudott. Itt már infúzión tartottuk 5. napja, alig állt a lábán, éjjelente kint ültem mellette. :(

A 6. napon már alig élt, korábban abban maradtunk a dokival, össz 4 napot kap, utána semmi remény. Elszántam magam, hítam, hogy altassuk. Én bőgtem, mint egy idióta, ő bánatosan nézte a szénát, én meg úgy voltam vele, had egyen, úgyis mindjárt vége. ÉS elkezdett enni. Nem kapott fuldoklórohamot, mint a korábbi napokban, amikor a lenyelt kaja, víz véres habbal visszajött az orrán. Mire kiért a doki, egy marékkal megevett :)

Innentől kezdve szálanként kapta a kaját pár napig, és fél év alatt össze is szedte magát. Azóta is megvan :)

Igaz, az állatorvosra szószerint a gatyám ráment, de ma is minden köszönetem azé a dokié, aki az éjszakákat végigasszisztálta velem és nem engedte el...