Harapott már meg a saját kutyátok?

Nem, De! 13 éves lehettem, akkor már 2 éves volt a németjuhászunk, benn volt a házában. Labdázni akartam vele, és odamentem a házához. Szólítottam, semmi. Újra, semmi. Elhúztam a függönyét, és újra szóltam, erre hörgő morgás volt a válasz. Gyorsan bementem, és elmondtam anyunak. Apu hazajött, ő is megpróbálta, neki azonnal szót fogadott és kijött, mikor én odamentem morgott rám, még a fogait is kimutatta. Soha, soha nem bántottam, hecceltem stb. Aznap este anyumék sokáig beszéltek a konyhában, hallottam, hogy a kutyáról volt szó. Anyum sírt is. Másnap mire hazaértem sukiból, a kutya sehol. Elvitték orvoshoz és elaltatták.

Így, felnőtt fejjel valószínűleg én is ezt tenném most ilyen helyzetben. A szüleim nem várták meg, hogy nagyobb baj legyen belőle.

Most van egy 5 éves kutyánk, bár családtagként kezeljük, tudja hol a helye! A kajához addig nem nyúlhat, amíg Tied!-et nem hallja, s ha eszik, közben is abbahagyja, ha el akarom venni. Tudatosan neveltük így, nem szeretném átélni azt, amit az én szüleimnek kellett.