Mi a teendő ha a kutyám nyulat lát és kitépi és utánuk szalad?

A kutya fülének másként hangzik. A te hangodat elfújhatja a szél. A sípét nem. Tudományos választ ne várj tőlem, de nekem nagyobb távolságra is//200 m // működik. Minden kutyám ezerrel vágtatott hozzám.

Én csak rögzítettem egy ponton és kész. Én is hallom. Tanulnia úgy kell, hogy először közelről hívod és fújod, pl vacsoránál. Aztén csak fújod és mindig kapjon valami finmat.

Az ultrahangos síp arra jó, hogy nem összetéveszthető a hangja mással, és sokkal erősebb, mint a te hangod. Amit korábban írtak, az igaz, vagyis nem viszi el annyira a szél, mint az emberi hangot. Hátránya, hogy magas a frekvenciája, vagyis kemény tárgyakról jobban lepattan, mint a mélyebb hangok, azaz pl erdőben a fatörzsek elviszik a fenébe, de nyílt terepen tényleg több 100 méterre hallja a kutya. Emberi fülnek csendesen hangzik, ez jó, mert nem zavarod vele a környéket. Maga a hang azonban lényegtelen, az csak a jel, amire vissza kellene jönnie, ha akarja, figyelmen kívül hagyja, pont ugyanúgy, mint a hívást. Neked az a problémád, hogy nincs "hatalmad" amivel a jelet megtöltsd, hogy vissza is jöjjön a kutya. De amúgy a korábbi tipp jó, vagyis vacsora előtt megfújod, hogy a kutya egy maximálisan pozitív dologgal kösse össze a hívást. Arra nagyon jó, ha messzire bóklászik a kutya, és már aggódsz érte, akkor jobban meghallja, és legalább ő tudja, hogy merre keressen téged. De magától a tárgytól nem fogsz jobb eredményt elérni a hívásnál, amúgy pedig jobb, ha a saját hangodra jobban reagál a kutya, mert a síp nem lesz mindig nálad, de a hangod igen.

Én pont tegnap este sötétben jártam úgy, hogy meglódult a kutyám egy őz után. Mondjuk én már felkészültem rá, mert azon a részen szoktak lenni őzek, és a zseblámpa fényében már többszáz méterről láttam az őz szemét, de így is kb 30 méter után sikerült csak megállítanom a kutyát és kétszer kellett ráordítanom. Ő is ezt csinálja, hogy ilyenkor megáll, és csak hosszú másodpercek elteltével fordul vissza kicsit zavarodottan. Minél hamarabb tudok reagálni a kitörésére, annál könnybben meg tudom állítani. Ha már messzebbre szalad, akkor nem mindig elég erős a hangom ahhoz, hogy kizökkentsem, de a síp olyankor is segíteni szokott. Akkor nem áll meg azonnal, de lelassít, leszakad a vadról és nagy ívben visszafordul. Ekkor már egy "hozzám"-mal be tudom hívni.