Az én kutyàm nagyon a szagok vilàgàban él. Hogy is van ez?

Nekünk kutyasuliban úgy tanítják, hogy amikor elkezd szaglászni, kicsit arrébbrántjuk oldalra (nem felfelé), és mondjuk neki, hogy nem. Ha nem csinálja, jutalmazzuk.

Egyébként megértelek, nekem beagleöm van, neki is mindig a földön van az orra, ha épp nem gyakorlunk lábnál követést.

Persze, hogy a szagok világában él, hiszen kutya!

Döntsd el, mit akarsz éppen. Ha csak úgy császkáltok cél nélkül, akkor hagyd neki, hogy elolvassa a kutya újságot. Kínzás lenne nem engedni neki! De! Amikor célirányosan mentek valahová vagy gyakoroltok éppen, akkor a szimatolásnak nincsen helye. Bár érdekes, mert nekem van vadász kutyám és pontosan tudja, mikor van helye a szimatolásnak és mikor nincs. :O Ha nagy ritkán olyankor jut eszébe, mikor éppen nem kéne, mert mondjuk úton vagyunk valahová, én egész egyszerűen tovább megyek. Nem könyörgök neki. Ha pórázon van, magam után húzom egy szó nélkül, ha póráz nélkül, akkor sem álok meg, hanem haladok tovább és magam után hívom, ha esetleg vonakodik, rászólok erélyesen. De mivel a falka ösztön erősebb benne, ezért rögtön jön is utánam. Ha viszont csak úgy sétálgatunk kedvünkre, nem fosztom meg ettől a lehetőségtől, mert ez a kutyáknak fontos és elemi ösztön. Mi emberek a szavak világában élünk, a kutyák a szagokéban, ez a természet rendje.