6 hónapos németjuhász kiskutya. Gyakran bevadul, ugrál és harap. Hogyan lehet erről leszoktatni?

Nekem az volt a leghatásosabb, hogy amikor megharapott rögtön felálltam és hátat fordítottam neki. Legalább így áltam egy percig, majd visszamentem hozzá. Az első pár alkalommal sokszor kell majd felállni és otthagyni, de hidd el, hogy tudja mit akarsz. Legyél következetes és MINDEN harapásnál fordulj el tőle. Rá se nézz, ne is szólj hozzá. Ugyan ez a módszer felugrálásnál is.

Sok sikert. Biztosan menni fog.

Sanszos, hogy a kiskori harapdálásait, felugrálásait nem szereltétek le kellőképpen. Így ő azt hiszi, h ezeket szabad - és nincs tisztában azzal, h ez 2 hónaposan még cuki volt és lehetett, most meg már problémás, 40 kilós kutyaként meg egyenesen balesetveszélyes.

Én ott kezdeném, hogy amikor hazaérsz tudomást se végy róla, NE nézz rá, NE nézz a szemébe, NE szólj hozzá, szigorúan betartva!! Ha felugrana rá, fordulj el, vagy nagyon finoman, anélkül, h rászólnál, vagy ránéznél lökd el magadtól, és fordíts neki hátat. Miután megnyugszik (a megérkezésedkori öröm után), lefekszik, teljen el 5 perc (addig még mindig ne létesíts vele semmilyen kontaktust), majd ezek után TE hívd magadhoz és szeretgesd halálra :o)

Ha játéknál túlságosan bevadul, legyél egyből passzív és hagyd ott. Ha harap, jajdulj fel fájdalmasan és szintén hagyd ott.

(és ha a kutyasuli amit kinéztél azt mondta h 1 éves kor előtt nem fogadja a kutyát akkor azonnal keress egy másikat, mert tuti, hogy nem hozzáértők!! Hol laksz? És melyik kutyasuli ez??

A legtöbb kutyasuliban van ovis csoport, ahova az utolsó oltás után már lehet vinni a 3 hónapos kölyköt szocializációra, majd 5-6 hónapos kortól vannak már vannak fegyelmező gyakorlatok. Normálisan ez így működne. Tény, hogy pl. őrző-védőzni 1-1,5 éves kor alatt nem lehet, de az más mint egy sima engedelmes képzés)

Szia. Az én drágám is ilyen volt kicsinek, most 11 éves :)))

Nekem magától leszokott róla idővel.

Emlékszem annyira szerette harapni a lábamat hátulról, hogy egyszer amikor csengettek és szaladtam a kapuhoz elkapta a vádlimat és meg hasra estem a betonon :)))) Mi sokat játszottunk vele, csibészeltünk egy ronggyal, meg hasonlók. Állandóan rágott is még a betonlépcső szélét is rágcsálta állandóan, meg mindent. Fontos, hogy kellőképpen ki legyen fárasztva, hogy ne legyen olyan sok fölösleges energiája, amivel nem tud mit kezdeni. Legyenek játékai, rágókái.

Egyébként azért csinálja ezt mert imád és szeretne mindig veled játszani. Ő nem tudja, hogy ez baj. És ha rászólsz nem fogja tudni, hogy miért haragszol azért, mert szeret? Ha nem figyelsz rá, rá se nézel akkor nem fogja csinálni, mert látja, hogy nincs értelme. De ekkor azt hiheti, hogy nem szereted. Próbáld meg vele azt, hogy csak minden délután szabad ezt csinálnia, vagy később hétvégenként például amikor sok időd van vele játszani. Fontos tudnia, hogy pl ha munkába mész, nem ugrálhat össze, és akkor sem ha hazaértél, csak miután átöltöztél és kimentél hozzá megint.

Nekem talán az vált be a legjobban, hogy visszaadtam neki ;) Ha harapott én is elkaptam őt (persze sosem durván) ha ugrált elkaptam a 2 első lábát és nem engedtem el, és úgy szórakoztam vele. Meg sokszor csak úgy játékból ráugrottam és elkezdetem vele így incselkedni, ahogy ő is velem. Soha rá nem szóltam még, mégis tudja mit akarok, elég ránéznem. Nem akartam fegyelmezni, szeretem ha saját akarata van. Így eljutottunk oda, hogy megérezte a hangulatomat, és tudta mikor mit szabad.

Sok sikert :)

Az előttem szóló tökéletes leírt mindent, fogadd meg a tanácsát! Lehet, hogy nem egyből látid majd a változást, de pár nap kitartó, következetes viselkedéssel elérheted, hogy reagáljon. Tényleg muszáj szigorúan betartani a megérkezéskori passzivitást (nincs simi-puszi, stb., még csak hozzá sem szólsz pár párcig, míg le nem nyusgzik és akkor, ha te hívod oda, már szabad simizni - ha nem kezdi el előlről az ugarbugárálást vadul. Ha igen, akkor megint kizárod, amíg le nem nyugszik.), az etetéskori szabályt, hogy ülve kell várnia és csak engedélyre ehet, különben elveszed előle, és az ajtón-kapun ki-be menetelnél azt, hogy ő csakis utánad mehet be vagy ki mindenhol.

Ha csak ennyit betartasz, máris jobban szót fog fogadni!

Ha nincs időd kutykiképzésre járni, az otthoni megoldást ajánlom. Kutyakiképző vagyok :) Sajnos ez egy elég komplikált probléma, a teljes, és végleles megoldáshoz az alapokkal kell kezdeni. Először is miért ugrál? A falkában az üdvözlési mód egymás szájának, orrának nyalogatása. Kutyusod minden bizonnyal nagyon szeret téged, és mindenképpen szeretne a saját módján is üdvözölni, és próbál minnél közelebb kerülni a szádhoz, orrodhoz. Meg kell tanítani neki, hogy ebben a furcsa családban, ahová ő került, nem szabad így üdvözölni, szóval adni kell neki egy lehetőséget, hogy ő is tudjon köszönni neked, és kimutassa, hogy örül neked, mert kilépsz a házból, vagy pedig mert hazajöttél. Tehát: tanítsd meg a kutyádnak az ül vagy pedig a fekszik vezényszót. (Írj, ha nem tudod, hogy kezdj hozzá!). Ha már megtanulta valamelyiket, ahogy bejössz a kapun, vagy kilépsz a házból, ültesd(vagy fektesd) le a kutyát, és ahogy letette a fenekét, nagyon dicsérd meg, simogasd, és mélyebb lágyabb hangon beszélj hozzá. Ha föláll, de nem ugrál, dicsérd, folyamatosan, és jelezd neki, hogy Te így szereted, hogyha üdvözöl. Ahogy elkezd ugrálni vagy harapdálni, lökd le magadról, és egy éles, erőteljes 'Nem!' vezényszóval spékeld meg a mozdulatot, nézz rá szigorúan, majd ültesd vissza, és ahogy leült, újra dicsérd agyon, mintha csak föltalálta volna az antigravitációt, örülj neki, hogy megcsinálta, és tömény eufóriával dicsérgesd. Ezzel jelzed neki,hogy nem szereted ha ugrál, de nagyon örülsz neki,ha leül. A másik megoldás, hogyna nem idegenkedsz tőle, hogy leguggolsz hozzá és hagyod, hogy megnyalja az arcodat. vannak kiképzők, akik erre esküsznek, de én nem tartom higiénikusnak.

Remélem sikerül!

Nekem is egy tündéri németjuhász kislányom van. Sajnos, ő is ilyen volt, körülnéztem akkor a neten, és egy kutyakiképző tanácsolta egy hasonló problémára, hogy mikor felugrik Rád, fogd meg a két mellső lábát -természetesen óvatosan, hogy ne fájjon Neki- és tartsd egy darabig, amig rosszul érzi magát / mikor elkezdi rángatni a lábait/ , nekem egy hét alatt sikerült a felugrásról leszoktatnom így.

Harapdálni nem harapdált, így ebben nem tudok segíteni, de amikor nagyon bevadult játéknál, és a "nem" parancsszóra sem reagált, egy szerűen abbahagytam a játékot, és nem játszottam Vele.

Érdemes most egy kicsit szigorúnak lenni Vele, mert ami kölyökkorban aranyos vagy elmegy, az felnőttkorban már nem, sőt egyenesen veszélyes is lehet.

Üdv! Feva