Egy gondolat a kutyádról?

Hmmm:) Édesek és imádom őket...

Mikor megszülettem szerintem már akkor akartam kutyust, de éveken át nem kaptam mert nem voltak meg a körülmények. 12 éves voltam mikor karácsonyra megkaptam a Rockyt anyu belerakta egy dobozba és odarakta a fa alá... azt hittem valami más... elkezdett mozgolódni, kinyitottam és ott volt egy kiskutyus:)) 2 hónappal ezelőttig Ő volt "a szemem egyetlen fénye" mert megláttam a menhelyi kutyák között egy pit szukát... komolyan azonnal beleszerettem és percek múlva indultunk is párommal Vácra... megláttam az anyjával meg 2 testvérével egy ketrecben úgy megsajnáltam az egész családot magamhoz vettem volna szívem szerint de a hely és körülmény nem volt adott:S úgyhogy szóltam hogy kiengedjék hozzám a kiskutyát had ismerkedjek vele... rögtön szétpuszilt de persze ilyenek a kölykök én meg mégjobban beleszerettem. Olyan félénk volt de nem sírt és jól érezte magát. Hazavittem a másik kutyihoz örültek egymásnak és szeretik most is egymást:)) imádom Őket:))

2009 augusztusában hallottuk a hírt, hogy Tequilának kölykei születtek. Mégpedig 11 darab. Nem gondoltuk, hogy felneveli mindet, de tévedtünk. A kis amstaffok szépen nőttek, szaladgáltak, mindig hangos volt tőlük az udvar.

Aztán egyszer el kezdtek fogyni a kölykök. Mindenkinek az életerős fiúebek kellettek, csak néhány szuka volt már a portán. Délután hívást kapott a gazdájuk, hogy a legkisebb kis szuka nem kell senkinek, félő, hogy elaltatják, ha a gazda nyakán marad. Ekkor közbeléptünk mi, hogy mi befogadjuk, meg minden, és igy lett a miénk Lüszi. Még pénzt sem kértek érte, pedig egy gyönyörű amstaff.... Immár 2 éves lesz, de még mindig egy kajla kölyökkutya. Játszik, ugrál, RENDETLENKEDIK, de mindig tudja, hogy hol a határ.... A LEGESLEGJOBB KUTYA A VILÁGÖRÖKSÉGBEN

Az én Démonom is "őrangyal szerepet" kapott a fentiektől :)

Egy téli napon kaptam.5 és fél hetesen,előtte pusztult el életem első kutyája. (fél évesen megmérgezte valaki) Szóval nem sokkal utána jött Démon.Élete második nálunk töltött napján beleesett az emésztőgödörbe,amit apám felelőtlenül fedél nélkül hagyott.Szegény kutyus nagy nehezen kimászott belőle,de rá fagyott minden trutyi.Ezt az egészet anyám mesélte el,mert én suliban voltam.Azt mondta,egy lyukas garast sem adott volna az életéért akkor...Most 4 éves és egészséges :) Segített feldolgozni a gyászt a nagymamám elvesztése miatt.Eközben kiderült apám folyamatos alkoholizmusa is.Ami miatt teljesen megundorodtam apámtól,de Démon ekkor is ott volt nekem.

Sokszor voltam úgy vele,hogy h ő nincs,biztos,hogy kinyírom magam.Ilyenkor (bármilyen furcsán is hangzik) nem a családomra gondoltam először,hanem hogy mi lenne Démonnal nélkülem...

Most,hogy a családunk kezd rendbejönni (apám leszokott az ivásról) egyre többet gondolok inkább arra,hogy velem mi lenne Démon nélkül? :) Több mint egy barát.Inkább lelki társnak mondanám.Teljesen összenőttünk,és remélem ez sokáig így is marad... (na tessék,még el is pityeredtem...)