Egy gondolat a kutyádról?

Na, végre egy mesélős kérdés, nem komoly rangsorproblémáról kell prédikálnom :-)

2 kutyám van.

Az egyik az egy 1 éves kan border collie, a neve Menta. Egy kedves, bújós kutyus, de nagyon pörög, minden percében játszana. Trükköket rengeteget tud, a pacsitól kezdve a halottig tettetésig, a pitizéstől a szlalomugrásig, nagyon sokat tud. Egy-egy trükköt akár 20 perc alatt magas ingerkörnyezetben tökéletesen meg tud tanulni, a tudást csak szívja magába úgy mint a szivacs :) Agilityzek vele, egyenlőre még csak kutyaiskolában, nem lenne időm a versenyekre, és még nem is olyan jó benne. A frisbee is nagyon jól megy neki, pár hónapja kezdtük el jóval magasabbra dobni a korongot, mert eddig a kora miatt csak földön játszhattunk, de jó idő volt a frisbee megalapozásához, de már állatorvos is áldását adta a magas dobáláshoz :) Nagyon engedelmes, eljutottunk addig a szintig, hogy bárhol vagyunk, első szavamra indul hozzám vissza.

És van egy 3 hetes kis szuka border collie-m, akit kb. egy hete az utcán talált egy bokor alatt a nagyobbik borderem. Most már ő is jól van, pár napja túl vagyunk egy elég súlyos babézián. Vele még nagyobb sztorijaim nincsenek, kedves kutyus, a nagyobbik kutyámmal sokszor összebújva alszanak, mostmár észrevettem :)

11 éves voltam és egy nagyon rossz hírt kaptam. A bátyám meghalt egy balesetben. Mi mindig nagyon közel álltunk egymáshoz, szerettük egymást, bármikor segített, pedig 6 év volt köztünk. A baleset után hónapokig nem szóltam senkihez, csak ültem a szobámban és sírtam. Utáltam, ha hozzám szólnak. Az iskolában mindig csak magam elé néztem és nem érdekelt mi történik körülöttem. Délután hiába hívtak, nem mentem el sehova.

Egyik délután, amikor egyedül ültem a szobámban hallottam, hogy valaki kopog az ajtón. A keresztapum volt és mondta, hogy menjek ki vele egy kicsit az udvarra. Én nem akartam, de ő nem tágított és végül feladtam és kimentem.

Az udvaron volt anyu meg apu is és egy kis 4 hónapos labrador. A keresztapu azt mondta, hogy ennek szüksége van egy szerető gazdira és ő rám gondolt.

A kiskutya elvarázsolt. Ránéztem és annyit mondtam, hogy Kleó lesz a neve. Aztán elmentünk a keresztapuval bevásárolni a kutyusnak.

Én attól a naptól kezdve elkezdtem fokozatosan visszanyerni a régi énem. Egyre kevesebb időt töltöttem egyedül sírva a szobámban. Nem volt időm rá, mert Kleónak szüksége volt rám és nekem méginkább ő rá. Minden nap 4-5 km séta, tanítás, játék, fürdetés stb.

Kleó nem kérdezte meg, hogy vagyok, hiszen tudta ő kérdezés nélkül. Ő nem mondogatta, hogy menjek el valahova vele, csak tudtam, hogy el kell mennem vele. Nem mondta, hogy ne sírjak, csak odabújt hozzám és nekem ez nagyon jó esett. Összenőttünk és a mai napig bármiben számíthatok rá. Egyre jobban figyeltem a környezetemre. Egyre kevésbbé voltam búskomor és ezt Kleónak köszönhetem, meg a keresztapunak, aki hitt bennem.

Tudom, hogy a bátyám lát és örül, hogy boldog vagyok Kleóval. Mert nem felejtettem el őt se, nagyon sokat gondolok rá, mert hiányzik, de tudom, hogy nem akarná, hogy boldogtalan legyek az elvesztése miatt.

Most 4 éves Kleó és sokmindent csináltunk együtt. Nyáron úsztunk a közeli folyóban, labdázunk, sétálunk, kirándulunk. Talán nem túlzás azt mondani, hogy nélküle már lecsúsztam, elzüllöttem volna, de ő nem engedte. Nem tudok elég jót mondani róla. Talán még azt is megkockáztatom, hogy kaptam a személyében valakit, aki bátyám helyett bátyám és vigyáz rám mindig, minden körülmények között.

Ő ERIK a Viking :)

Törpe hosszú szőrű fekete tacsi. 1 hónapos korában kaptam meg, korábban mint amennyiben megegyeztünk a tenyésztővel. Egy édes kis szőrgombóc volt onnan tudtam hol az eleje, mert ott sírt.

Éjjel a konyhában aludt (kertes házban lakom) és bárányszőr pihe puha ágyikóban. Mivel még szopós volt, ezért anyukám másnap elment venni neki tápszert és cuclit üveggel, hordtuk a tejet abban csináltuk neki a kaját. 3 óránként etettük amíg igényelte. (apukám és én helyben dolgoztunk, így felváltva léptünk haza)

Igazi kis virgonc kölyök volt :) Imádtuk. S tényleg, mint egy kis viking. Nagy hangggal, még nagyobb mellénnyel :) Képes volt nálánál sokszor magasabb kutyának is nekimenni.

Első oltására 3 hónaposan apukám kantáros munkásnadrágjának mellkas zsebében vonult fel :)

Sok sok emlék fűződik hozzá.

Egyszer szökött ki. Államvizsgám hajnalán. Majdnem lekéstem a buszt, és egyszerűen képtelen voltam odafigyelni, teljesen kész voltam. Úgy mentem délután haza, hogy kész vége. Ennyi volt, tuti megbuktam. A kutyus akkor bóklászott hazafelé. 2 napig ki sem nagyon jött a házikójából totál loncsos volt, de nem tudtuk megnézni hogy megsérült-e és ha igen mennyire. Meleg levest kapott. Ja és épp csak, de átmentem a vizsgán a tanárnőm és a vizsgabiztos egyszerűen nem értette mi történt velem amíg el nem meséltem.

16 évet élt...december 21-én hunyt el :( Imádott pici kutyusom...nagyon hiányzik. A kislányom is ismerte és néha kérdezi, hogy Ejik kuttya hol

szia,

mix kutyusom van, nagyon kedves, picit bolond, hiperaktív , barátságos, megvigasztal, ha rossz napom van, mindig elém szalad amikor hazaérek, ha elmegyek a boltba akkor hazaérkezésemig a kapuban vár és mindenkit szeret :) én is őt