Egy nagyon elkényeztetett szobakutyát hogy lehet megnevelni?

ma 18:31

Ez nem igaz. Amit mondasz azért van, mert egy olyan ember, aki soha nem találkozott a kutyával és már az első alkalomtól kezdve a helyén kezeli, maga alá rendeli, azt sokkal hamarabb és könnyebben fogja tisztelni az állat, mint azt, akivel egy családban él és eddig vele szemben már bármit megengedhetett magának.

Azzal, hogy a kutyát eddig nem nevelték, Ők adtak felhatalmazást a kutyának erre a viselkedésre, ezeket visszavenni sokkal nehezebb, mint már az elejétől kezdve nem engedni amit nem szabad.

Pedig a kutya családon belül is tud másként viselkedni ahhoz, aki másként viszonyul hozzá.

Szülőket nem lehet megnevelni, a kutyát viszont igen.

Akár csak az egyik családtagnak is. Igaz, nem fog a kutya alapvetően megváltozni, de ahhoz, aki fegyelmezi, azzal szemben engedelmes lesz, ha a többi családtagot alattvalónak is tekinti.

Oh, bocsi. Valamiért azt feltételeztem külön élsz a szüleidtől és te vigyázol a kutyára.

Hát így elég gáz. A kutyaiskola tényleg jó ötlet. Persze kérdéses hol laksz. Általában a [link] -t szoktam ajánlani. Az éves tagdíjért cserébe vannak rendszeres találkozók. Ahhol nem csak tapasztalt kutyások de kiképzések is szoktak lenni.

Az etetésről: A kutya normális esetben naponta egyszer kap enni. Akkor nyúlhat hozzá amikor megengeded. Érdemes végig mellette lenni.

Ha jól selytem az ilyen jellegű gondolatok egyenlőre nem sokat érnek a te helyzetedben.

Amit megtehetsz.: Levegőnek nézed. S nem cselekedsz úgy ahogyan a kutya elvárja. Nem simogatod és nem szólsz hozzá. Elvileg észre fogja venni a változást, s persze kűzd is ellene. Nem számít. Ha jól viselkedik akkor megsímítod. Csak is akkor. Amint vált azonnal az egyes fázisba kapcsolsz.

Kaját pedig végkép nem adsz neki.

Igazából egységes fellépés lenne jó, de nem tudom megoldható e nálatok.

Van néhány nagyon jó szakkönyv a témában. Az egyik klasszikus: Louis L. Vine: Lelkibeteg kutya. Könyvtárban érdemes utánanézni.

Még valami: Olyan nincsen hogy egy kutya az emberre rámerészeljen morogni. Feltéve ha az illető falkatag s az ebet éppen nem agyon kínozzák.

Ha megteszi, nagyon keményen, határozottan, meg kell fogni a kutyát és lenyomni a földre.Lehetőleg úgy, hogy a nyakát fogod a gégéjénél, és háttal feküdjön a földön. A másik kezed az ágyékánál. Azaz az ágyéka felfelé, szabadon legyen. Nem kell különösebb fájdalmat okozni. Nem az a cél. Pláne nem a sérülés. A mozdulatnak viszont gyorsnak kell lenni. A pozíciót pedig tartani kell vagy fél percig. Látszik amikor megadja magát. Egy "Mit csinálsz!" ordítás belefér. A legtöbb kutya max kétszer háromszor játszik el egy ilyen meccset utána észbe kap.

S nem kell sajnálni a kutyát miatta. Sem pedig vígasztalni utána. Visont minden egyes akalommal meg kell csinálni vele amint a legkissebb mordulás felszisszen. Őszintén szólva ilyen helyzetekben minden eszembe szokott jutni csak a "jaj de aranyos vagy" nem. Enyhén fogalmazva: mit képzel magáról ez a kutya?

Nálunk is hasonló a helyzet.

A nagymamámnak is egy west highland white terrierje van, 10 éves kan. Kölyökkora óta ágyban alvós, mindent megkap, amit a szeme kíván, a nagyi, amikor süteményt süt, vagy főz valamit, először mindig a kutyának ad, mert az Benikéjé... (Nekem, mint unokájának nagyon rosszul esik, hogy a kutyát többre tartja nagyon sok szempontból, mint engem...) Ha palacsintát süt, spagettit készít, az első adag a kutya tányérjában landol. És ahhoz hozzányúlni senki ne merjen, mert akkor a kutya ugrik, és harap. 6 éves volt, amikor a testvéremet a dög szájon harapta, és semmiféle következménye nem volt a kutyára nézve, mert a testvérem "megijesztette őt"...............

Arról már nem is beszélve, hogy hozzáérni, felemelni nem szabad, mert odakap. Csak a nagymamát viseli el, de őt is nehezen, megkapta már őt is párszor.

Szerintem ez fajtabeli tulajdonság is lehet, terrier temperamentum, vagy mi a szösz...

Hülyeség, hogy fajtabeli tulajdonság, a "Modortalan" kutyák 99%-a amiatt lett olyan, mert félrenevelték, pontosabban nem nevelték sehogy, pontosan az van amit első válaszadók között írt már vki, emberként kezelték, pedig nem az.

Jan Fennel:kutyapszichológia az alap, de a kutyasuli lenne az első szerintem (ha nincs rá lehetőség akkor mindenképp a könyvet sokszor olvassátok el, és kövessétek ami benne van).