Most akkor mi is az igazság a pitbullokról? írjatok minél többen, kiváncsi vagyok.

Nem a kutya sulitól lesz jól nevelt a kutya, legyen az pit, vagy nj.

A suli arra jó, hogy a kezdő gazdi megtanulja az alapokat, hogyan alkalmazza a hétköznapokban a gyakorlatokat. A kutya szempontjából meg arra jó, hogy más kutyákkal is találkozik, és más ingerekkel.

Ha valaki már lesajátította azt amit a suliban oktatnak, és több kutyát is be tud vállalni akkor nem szükséges a suliba eljárni, elég ha az utcákat, a várost járják a kutyákkal.

A suliban is általában azt mondják, hogy nem azon a két három napon tanul a kutya amíg a pályán vannak, hanem otthon a hétköznapi életben. Még házi feladatot is szoktak adni.

Amit írtam azt a fegyelmező részére értettem, a nevelésre.

Nem akarok hülyeséget mondani, de szerintem egy rottwiler hamarabb "bekattan" ,miint egy pitbull, vagy amstaff.

Sokat hallottam ilyen esetekről, ahol a roti volt a bekattant kutya...

aki már annyira ismeri a fajtát, hogy tanácsokat osztogat, az már legyen kedves és HELYESEN írja le a fajta nevét:

AMERIKAI PIT BULL TERRIER nem "pittbull" meg "pitbull" vagy "pitt bull", hanem PIT BULL!

és ahogy többen írták: ismerd meg a fajtát/fajtákat élőben is, hogy tényleg neked való-e, és ha igen, melyik. jó lehetőség erre egyébként kiállítás (bár ott pitet nem látsz), illetve súlyhúzó versenyek, ott mindkét fajta képviseltetni szokta magát.

Szerintem az ilyen műsorok többségében gagyik. Kérdezd meg a fellelhető tenyésztőket, több véleményt is fogsz hallani egy fajtáról! Én egy ennél egyszerűbb esetet kérdezgettem, és volt, aki azt mondta, hogy keményen kell fogni, hangsúlyosan szocializálni, és volt aki az ellenkezőjére esküszött (azaz hogy könnyű a fajtával bánni). Gondolom beleszövik a saját tapasztalataikat, amik a saját tehetségükön alapulnak, illetve kutyája-vérvonala válogatja. Ezért lehet csak nagy vonalakban alapozni az ilyen fajtabemutatókra.

Ha én nem hallok normális kutyázóktól híreket, akkor nekem is nagyon rossz lenne a megítélésem a fajtáról, de a saját tapasztalataimra alapoznék, nem a hírükre. Nálunk is divatba jött, és már kezdi elérni azt a mennyiséget, amivel eddig csak németjuhászok, vizslák, retrieverek és tacskók büszkélkedhettek. Körülbelül az egyetlen kutyasétáltató ebben a faluban én vagyok, időszakos fellángolásokat szoktam látni másoktól. Hát amit én látok, az csupa őrjöngő, acsarkodó, kaput rágó amstaff és pit. Olyan is van, aki vélhetőleg meccselteti, és ugyanaz a személy szaporít is, ezt viszont tudom, mert látom.

Ilyen emberek mellett nem csoda ezeknek a kutyáknak a megítélése.

Nevelés kérdése az egész. De tényleg nem kéne átesni a ló túloldalára, ahogy előzőleg is írták, mert a nevelés csak korlától, lecsökkent magatartást, a nagyon jellegzeteseket nem tünteti el. Ha egy kutya igazi vezérnek, dominánsnak született, semmilyen képzés nem fogja elérni nála, hogy ezentúl mindig behódoljon a kutyáknak, mert egyszerűen ő nem ilyen, ez a genetika része a kutya viselkedésének. Azt kell elérni, hogy elengedhető legyen, ne zaklassa a többi kutyát, ne kezdeményezzen konfliktust, fennakadás nélkül játszhasson a többivel, de ez szinte csak egy álca, attól ő még főnök, csak az agressziót lehet lecsökkenteni, hogy másképp érzékeltesse. Erre utal a Volhard teszt is, van, ami kódolva van, és csak tompítani, kordában tartani lehet, kiölni nem, ehhez pedig állandó lelki jelenlét, odafigyelés kell, ha valaki hanyag, vagy lazul a fegyelem, akkor borítékolni lehet a bajt. Egyszerűen vannak ilyen egyedek, és pont :)

Az én kezeim közé még nem került pit bull, de kutyagyilkos igen. Annál a max. eredmény, amit eddig el tudtam érni, az annyi, hogy amit én mutatok be neki kutyát, azt békén hagyja, volt, amelyiket még meg is nyalogatta, de még így is résen kell lennem. Ha úgy botlik bele kutyába, akkor ott véget ért a dolog, és csak leszedni lehet róla. Mondjuk én nem vagyok a gazdája, hozzám nem kötődik annyira, de 100%-ban alátámasztom, hogy neveléssel mindent meg lehet oldani, HA nem idegrendszeri eredetű, amit gyógyszerezni kell; és keményebb eseteknél, HA a gazdi állja a sarat folyamatosan nevelés terén, és energiát fektet az irányítás kézbentartásába, míg más esetnél tényleg elég a megszokott szocializáció, és engedékeny kéz. Ennyi a misztikum minden fajtánál.

"a legfontosabb, hogy őszintén felmérd a saját habitusodat, karakteredet, mentális és fizikai állóképességed mert ezek a kutyák nagyon gyorsan tudnak reagálni, az átlagnál magasabb energiaszinten pörögnek és a tökéletes nyugalomból egy fél másodperc alatt nagyon intenzív izgatott állapotba kerülhetnek, és ha ez az izgatottság nincs kezelve, az ember tutyi-mutyi mellette, nem tud megfelelően időzítve korrigálni, nem elég magabiztos és határozott akkor ne kisérletezzen ilyen kutyával...kezdjen egy nyugis skótjuhásszal például, vagy ha kihívást akar egy csivavával-a vérmérséklet hasonló a terrierekhez de legalább nem tud megölni mást:)))"

Tökéletesen egyet értek Veled! :D Ez így van!:)

Annyiban kötekednék, hogy a Skótjuhász élen áll az emberre támadások listáján, és több ilyen kutyáról van hasonló tapasztalatom! A suliban is az volt a tapasztalat, hogy nehezebb kézhez szoktatni, mint egy makacsnak mondott akármilyen harcikutyát! Viszont ez a kutty volt az egyetlen, amit még nem láttam másik állatra támadni!

A terelő ösztön viszont fenomenális, mert sétáltatás közben nekirontott a szomszéd kecskéinek és mindet visszaterelte az udvarba, pedig sosem tanítottuk ilyenre! :)

Lényeg a lényeg, ez a kutya emberre nézve pont kiszámíthatatlan, nehéz a nevelése! De a tanyésztési célra tökéletes! Kihívásnak viszont én is a kisebb méretű kutyákat ajánlom! Kárt senkiben nem tesz, de durvább, mint bármelyik ragadozó! ;)

ne feledjük h a pit és az amstaff is csak kutya, nem szabad túl fokozni egyes tulajdonságait. a 101 nagykutyába néha tényleg mondanak olyan eltúlzott badarságokat...

én a saját kutyámból indulok ki, így őt elmesélem milyen jellem:

-szukákkal jól kijön, játékos

- a tőle magasabb kanokkal szemben nem kezdeményez balhét( éredkes, felméri a helyzetet XD )

- általában a más kanokat nem szeret, gyakran menne is nekik (bár itt én rontottam el a nevelésénél,lassacskán kialakult ez benne :S)

- nagy a mozgásigénye, nagyon is energikus

- gyerekeket, és az embereket kedveli

- megvédene ha baj lenne

- "haragtartó" más kanokkal szemben, megjegyzi ha már 1x összezördültek v volt vmi apró feszültség

- amúgy panelban lakik, póráz nélkül sétáltatom általában ahol nincs kutya v biztonságos a környék, stb

Szóval 3 veszélyhelyzet: macskák, kanok, őzek(az erdőből, ha meglátja elszalad és akkor kereshetem)

- futunk, bicajozunk

- makacs természet

- egy pincsi agresszívabb mint a pit bull (az eddig tapasztaltak alapján)

Szuka pitbull akihez kiszoktam vinni a kutyámat

- engedelmesebb

- nyugodtabb

- kerti kutya, az utcán sétálva fel sem veszi ha a többi kutya ugat rá

- parancsszóra vissza jön, de sokkal messzebbre merészkedik mint az enyém.

Ennyivel tudok hozzájárulni...

azért gondolj bele h kutyakiállításokon és versenyeken miért nem támadják meg egymást a kutyák? az csúnya lenne nem gondolod... szóval amit a többiek is mondtak, nevelés kérdése na meg azért ha nincs lemozgatva a kutya totál hiperaktív lesz és abból erednek a gondok. az én kutyám is ha kellőképpen le van mozgatva akkor nem annyira figyeli a többi kutyust. a séta elején azért áll a hátán a szőr ha az út túlsó felén látunk egy "ellenséget" .

a kutyasuli meg nem a kutyaának való hanem a gazdninak. megtanítják h neveld a kutyád és ott alkalmazod is rajta. első kutyásoknak való legfőképpen, v azoknak akiknek fogalmuk sincs h mit kell csinálni. elég sok kutya témájú cikket olvastam, a pit bullom az első saját kutyám és amellett h nagyon sok mindennel tisztában voltam, még én is tanultam újat a kutyasuliban, na meg a gyakorlatban tanul az ember nem lehet itt előre 100%-osan felkészülni, és ebben ez a csodálatos h a kutyádtól tanulsz, ő meg tőled:) és egy kis idő után vagy akár azonnal és látod munkád gyümölcsét:)

előző vagyok annyit hozzátennék h úgy komolyabban egy yorkit bántott a kutyám, ez is amiatt h 3 hónapos korában megtámadta egy yorki (lehet hülyén hangzik, de kölyök volt még) ez megmaradt benne, azóta nem nagyon szívleli a yorkikat. ebben az esetben ott hibáztam h későn ismertem fel h nem túlzottan szimpatizál velük, mert vihettem vna barátságos yorkik társaságába h eloszlassam ezt a rossz beidegződését. érdekes h messziről kiszúrja őket. de a helyzet már amúgy jobb. lassan 3 éves a kutyám és ez tényleg régen volt.

(22/L)