Hogyan tudtátok magatokat túltenni azon, ha meghalt a kutyátok? [vagy macskátok]

21:37-es vagyok!

A végét kicsit rosszul írtam...

Szóval ha egy olyan ember vette volna meg akinek csak pároztatásra kellett volna semmi másra,akkor kidobta volna egyből,mert beteg lett,főleg h kihullott az összes szőre és hát szegény nem volt egy szépség :)

Szerintem ha valaki családtagként szereti az állatait, akkor ugyanolyan trauma tudja érni, mintha mondjuk a nagyi halna meg. :(

Sajnálom szegény kutyust, de miért ment el ilyen hamar? :(

Én eddig két kutyámat vesztettem el az egyik egy tacsi keverék (18 éves volt) 3 éve ment el, a csincsillámat nyáron (fél éves volt, hőgutát kapott) a németjuhi keverékem pedig most szeptemberben (11 éves volt). :( Nagyon megsirattuk őket (anyum, apum és én is). Ilyenkor jó, ha az egész család meggyászolja. Itt vannak a kertbe.

Mikor legutóbb meghalt a németjuhi keverékem, akkor felhívtam páromat, zokogtam neki a telefonba, ő meg vigasztalt. :) Sajnos el kellett altatni, úgyhogy mikor jött az állatorvos, itt volt barátnőm és az ő vállán bőgtem közben, anyum meg a kutyán, mikor épp mély álomba merült.

nem akartam ott hagyni a kutyát, mert azt akartam érezze, hogy vele vagyok utolsó pillanataiban is. :(

A legjobb, hogy pár héttel/hónappal később hozol magadnak egy pici kölyköt, aki leköt téged és új értelmet ad az egész életnek. :)

Én 13 éven keresztül élveztem a kutyusom szeretetét.A fiammal együtt nőtt fel.2005-ben egyik nap rosszul lett,és elvittem orvoshoz.Akkor tudtam meg,hogy a kutyusom méhe tele van daganattal így menthetetlen.Az orvos szerint a legjobb megoldás az,ha szép csendben fájdalom nélkül elaszik..Soha nem tudom magam túltenni,hogy nekem kellett kimondani,hogy altassa el az orvos..Ma is sírok,ha eszembe jut az utolsó nap(most is sírok) mert mintha megérezte volna.Rám nézett,és megnyalta a kezem,vigasztalt,hogy ne sírjak..Ennek 5 éve.Néha ha álmodom róla akkor sírva ébredek.Ha látom a fényképét akkor is sírok..Soha nem tudom kiheverni..Azóta nincs kutyám se..Volt,de nem tudtam kötődni hozzá,így elajándékoztam ahol jobban szeretik..

Evvel együtt kell élni.Túl tenni nem fogod tudni,felejteni sem fogsz..De idővel együtt fogsz tudni élni a fájdalommal.

38/N

21:40-es.. mi lenne ha nem itt dumálnál, hanem eltakarodnál aludni!?

Kimúlik.. lehet.. annál aki nem szereti az állatokat! MEGHALNAK!

Ha soha nem engedsz közel magadhoz egy állatot, akkor sosem fogod megtudni milyen is az, ahogyan ők szeretnek. FELTÉTLENÜL! Akármit tehetsz velük, ők szeretnek, ha rossz napod van szeretnek, ezzel szemben egy-két szülő úgy bánik a gyerekével, ahogy az ellenségemnek nem kívánnám!

Lehet pótolni persze, de attól még a másik külön személyiség marad, ahogy emberből sincs kettő ugyanolyan!

hú.. neharagudj győzött a paranoiám, muszáj leírnom.

boncoltassátok a testet és dertsétek ki mi baja volt, nehogy fertőző legyen a másik kutyus miatt... neharagudj tudom hogy ez most így szaar időpontban mondom, csak eszembejutott...

Az elmúlt 30 évben én is sok kutyát és macskát veszítettem már el. Volt aki természetes úton múlt ki, volt aki nem. Ráadásul egy időben dolgozott itt a szomszédban egy állatgyűlölő b@rom, aki volt szíves lemérgezni 2 macskámat, 1 kutyámat egy másik kutyámat szélnek eresztett (ezek kistestű keverékek voltak) és az előző német juhászunkat (Alexet) rendszeresen kővel dobálta. (Ezek az esetek sajnos a dobáláson kívűl nem voltak bizonyíthatók, de mióta elzavarta a szomszéd mert az ő kutyáját is verte, azóta (kb. 6 éve) nem történt hasonló eset).

Hogyan tettem túl rajtuk magam?

Sehogy, igazán. Csak az idő volt az, ami segített megbékélni a kedvenceim elvesztésével.

Egy tacsi kivételével mindegyik kutyámra és macskámra emlékszem a mai napig. A tacsi azért kivétel, mert túl kicsi voltam akkoriban, mikor itt hagyott bennünket így én csak anyum elbeszéléseiből emlékszem rá.

Mivel felmerült itt, hogy egy embert elveszteni nagyobb tragédia, közlöm ezen személyekkel, hogy anyámat 15 évesen vesztettem el, számomra semmivel sem volt kisebb tragédia a kedvenceimet elveszteni, mint amekkora tragédia volt őt.