Hogyan tudtátok magatokat túltenni azon, ha meghalt a kutyátok? [vagy macskátok]

Nem megbántani akarlak, de aki veszítette már el családtagját, az utána nem a kutyája, vagy a macskája miatt bánkódik a legjobban.

Hidd el, sok ember van, akit ennél százszor nagyobb veszteség ért. Szívből kívánom, hogy egy kisállat elvesztése legyen a legtöbb, amit megtapasztalsz.

Én is így vagyok vele...nekem 2 éve halt meg.

Nagyon ki voltam miatta,de a mai napig szeretettel gondolok rá,nagyon sokat szenvedett szerencsétlen...megvakult...mindennek neki ment és majdnem kifolyt a szeme (bocsi) sajnos félre kezelte az orvos...már nem lehetett megmenteni,csak feküdt és nyüszített :( el kellett altatni :( a kezembe volt végig és puszilgattam,simogattam...a mai napig sírok ha eszembe jut. Van egy ismerősöm és vele pároztattuk a kutyákat és hát ugye onnan van 1 emlékem,mivel 1 az 1ben őt látom viszont!

Nagyon sok szeretetet kaptam tőle.

Most van egy 1,5 éves kutyám...őt is imádom...de a mai napig bennem van az én pici törpém is (L)

Mondjuk úgy vagyok vele,h mindennek van miértje...

A mostani kutyánk nagyon beteges,amit ugye nem mondtak vételnél...eleve atkásan vettük,csak akkor még nem látszódott rajta...bele gondolok,h ha olyan ember vette volna meg aki megadna neki mindent akkor már kidobta volna fél hónap után,mert beteg!

Szóval én ezt neki "köszönöm"meg mert ha már rajta nem tudtam segíteni sajnos,akkor a mostani kutyimon tudok segíteni!

Bocsi,ha hosszú lett!

Kedves 21:32-es Válaszadó!

Szerintem egy kisállat napjainkban családtaggá válhat, főleg kutyusok, cikák, Akik nagyon de nagyon ki tuják mutatni szeretetüket, ez csak Rajtunk áll hogy kezeljük Őket!

Kedves Kérdező!!!!

Nagyon sajnálom :S

Egy egyéves kiskutya egy kis tündér :(

Később valóban már Kedves emlékként fogsz rágondolni.

én 15 év után bucsuztattam el a kiskutyám... altatni kellett, mert szegénynek mrá mindene fájt. kb mintha a kisöcsémet öltem volna meg... fél évig kb hetente legalább egyzser vele álmodtam, pontosabban az altatással. nagyon megszenvedtem, pedig általában erős fajta vagyok.

nekem segít ha arra gondolok hogy milyen életünk volt együtt:) boldog kutyus volt, és mindent megadtam neki amit meg tudtam. a te kutyusod is biztos hálás neked ezért. Ne félj, ő jobb helyen van, és szeret téged:)

bemásolok egy történetet...szomorú, de nekem sokat segített, hátha neked is tetszik:

A Szivárvány Híd

Valahol a Mennyország és a Föld között létezik egy hely, amelyet Szivárvány Hídnak neveznek.

Ha egy állat, aki nagyon közel állt valakihez a Földön, örökre elmegy, a Szivárvány Hídhoz kerül. Legelők és dombok zöldellnek mindenütt, ameddig a szem ellát. Kedvenceink itt egész nap játszhatnak és futkározhatnak. Mindenük megvan: rengeteg ennivaló, friss víz, ragyogó napfény. Sosem fáznak, nyugalom és béke veszi körül őket. Minden állat, aki beteg és öreg volt, visszanyeri egészségét és fiatalságát, a sérült, béna állatok újra épek és erősek, pont mint amilyennek emlékeinkben látjuk őket. Az állatkák önfeledten boldogak. Egyetlen dolog árnyékolja be örömüket: mindnyájuknak hiányzik az a különleges ember, akit hátrahagytak a Földön.

Együtt szaladgálnak és játszanak, mikor egy napon az egyikük hirtelen megáll és a távolba réved. Élénk szemei fürkésznek valamit. Törékeny teste megremeg, majd hirtelen szaladni kezd, elhagyva társait. Szinte repül a zöld fű fölött, lábai egyre gyorsabban viszik.

Aztán észrevesz téged. Rég nem látott kedvenced boldogan öleled magadhoz. Soha többé nem váltok el. Örömteli puszik az arcodon, kezeiddel újra megsimogatod kedves fejét. Még egyszer kedvenced csillogó szemeibe nézel: elvesztetted őt, de szívedben mindvégig ott volt.

És átkeltek együtt a Szivárvány Hídon...

Egy állat nem meghal,hanem kimúlik! Lehet sajnálni,de ez nem tragédia! Ha majd a szüleid,testvéreid,párodó,gyereked hal meg,akkor gondolkodhatsz azon,hogyan tedd túl rajta magadat.

A kutyád helyett kereshetsz egy másik kutyát,de az embereket nem tudod pótolni.