Miért azt az fajtát/keveréket választottátok, aki jelenleg a társatok?

Francia bulldog párti vagyok. Kiállításokon ismertem meg a fajtát, utánaolvastam és nagyon szimpatikus lett. A kutyámat tenyésztőtől vettem, túl sok választásom nem volt, mivel márcsak egy szukája volt, a többi kan. De amúgy is ő tetszett a legjobban, mivel ő volt a legrosszabb és a legtalpraesettebb.

Megláttam és beleszerettem. Eszembe se jutott, hogy egy kutyával fogok aznap hazamenni. De ahogy megláttam és felvettem, tudtam, hogy egymásnak vagyunk teremtve:)

Én egy németjuhásszal nőttem fel valószínűleg ez nagyban közrejátszott hogy szeretem ezt a fajtát.A mostanit mikor elhoztuk , egyedül ő volt kan az alomból és elhoztuk.Jó döntés volt :)

Kicsi koromban volt egy nagyon jó barátnőm, jópár évvel idősebb nálam és neki labradorja volt és mindig vittük sétálni. Nagyon megtetszett, gyönyörűnek találtam és intelligensnek. Azóta sokszor szerettem volna kutyát. A szüleim idén meg is engedték, annyi kutya fajtát néztem, hogy nem tudtam eldönteni, aztán mégis a labrador felé húzott a szívem. Nyáron pedig elmentünk strandolni haverokkal és anyu hívott strand után h siessek haza mert megyünk kutyát nézni:) Nagyon örültem, az alomba már csak 4en voltak. 3 fekete és egy zsömle színű. Fél óráig néztem őket és vaciláltam, anyu azt mondta h neki a zsömle jobban tetszik, de döntsek én. Néztem a zsömle színűt, gondolkodtam és egyszerűen beleszerettem. Olyan kis nyugodt volt :) Ott eldöntöttem, hogy nekem ő kell. Azóta is imádom és ő életem legnagyobb értelme:))) És neked kérdező? Mi a történeted?:)

Én mindig kutyát akartam. Imádom őket. Aztán nézelődtem milyen fajta kéne nekem, melyiknek tudom kielégíteni a szükségleteit. És aztán megtetszett a magyar vizsla. Gyönyörű okos érzelmes ragaszkodó alkalmazkodó kedves de közben jó helyzet és ember ismerő. Egyszerűen CSODÁS számomra. Aztán a legjobb barátnőm ismerőse pont akkor volt sok vizslabébi gazdija. Megbeszéltünk egy találkozót akkor már csak két fiúcska volt, én pedig pont fiút akartam (nem tudom mér fiú pári vagyok) Kiengedtük egy füves területre a két kis blökit és néztem őket... néztem és vártam. Vártam hogy melyikkel vagyunk egymásra hangolva. Olyan egyformák voltak két kis zsemle színű, hurkás gombóc. Csak szaglászott és fürkészte a terepet. Úgy tudtam őket megkülönböztetni, hogy egyiknek egy fehér folt volt a melkasán és két lábujján. Ő volt akit elsőre kiszemeltem mert ő sokkal energikusabb volt (ez egy vizslánál már szinte hiperaktivitás) jobban érdekelték a dolgok. És aztán eldöntöttem Ő kell nekem. :) És nagyon jól választottam. (biztos a másik is nagyon jó kutyus lett) Imádom, ő rajong értem. És nem csalódtam egy percet se. :) Kis bolondom már két éves lesz márciusban.

Nekem az első kutyám egy Tacskó volt.5 évesen vettem.Rá 5 évre találtam egy 4 éves Német juhászt az utcán. Ennek egy utódját én neveltem fel (fekete Német juh).Aztán megint találtam egy Német juhászt. Utána befogadtam egy 10 éves törpe Snacit akinek a bal hátsó lába béna volt. Aztán megint befogadtam megint egy N.J-t annak az első lábát eltörte egy Roti. Jelenleg szintén Német j-van hatóságilag elkobzott. Tehát nekem a Német juhász a kedvenc. Azért a többit is bírom.

Mi mindketten nagy kutyát szerettünk volna. Kedves, szőrös, szelíd, családi kutyát. Úgyhogy elővettük a kutyás könyvet és addig olvasgattuk, nézegettük, amíg megtaláltuk azt a jellemzést, amely egy az egyben fedte az elképzelésünket.