Kutyások! Nem nehezebb nektek a párválasztás?

MME-vel teljesen egyetértek.

Nálam ugyanaz volt a szitu. Volt,aki féltékeny volt a kutyámra és megkérdezte: kit szeretek jobban? Ez amúgy sem fair kérdés,és ilyet csak az tesz föl,akinek nincs kutyája. Aki ilyen ostoba,arra én is úgy reagáltam: mi volt előbb? A tyúk vagy tojás? :DD

Mellesleg a kutyám nem szívlelte őt és szinte örömtáncot járt,mikor elköltözött,ő is érezte ösztönösen,hogy vmi nem stimmelhet vele.

Aztán olyan pasim is volt,aki állítólag imádta a kutyákat,neki gyönyörű hatalmas bandog kanja volt/én voltam az egyetlen,akit elfogadott a kutya a gazdáján és anyján kívűl/szájkosárral sétáltatta,és egyszer odament szaglászni egy szuka hozzá.A barátom minden ok nélkül szájon rúgta a szegény szukát :(mert milyen jogon megy oda szaglászni másik kutya,mikor az övén szájkosár van. Ordítottam is vele az utcán,mit képzel.Mondanom sem kell,hogy itt befejeztem vele.

Volt egy harmadik véglet is :) Párom volt,összeköltöztünk,és nekem már volt kutyám,ő is szerette,és mellé beszereztünk egy másik kutyát is.Neki semmilyen tapasztalata nem volt kutyák terén és mikor megjött a kicsi.. "én ne mondjam meg mit hogyan tegyek stb stb." Rossz volt nézni,hogy azt se tudta mit hogyan kell csinálni még csak nem is segíthettem. Nála a foglalkozás kimerült a sétával.

Mikor elpusztult a kutyám/5éve,azóta lett egy másik/ meggyászoltuk rendesen.Szinte ő volt a harmadik testvérem. Más meg kiröhögött: "de ez csak egy kutya!"

Visszagondolva,a kutyámat többre tartottam ezeknél az embereknél.

Szóval nehéz normális kutyás párra lelni,aki nem csak azt mondja,hogy szereti is őket,de ez a cselekvéseiben is megnyilvánul,és nem féltékenykedik a kutyára,ne állítson választás elé,mert 100%,hogy ő lenne a vesztes!Legyenek azonosak a nézeteink.Nem támogatom a kutya láncon tartását sem,sokszor inkább a gazdáját tenném a helyére. Az maga lenne a mennyország,ha olyan párom lenne,mint én(kutyaimádó).

szerintem meg pont, hogy könnyebb :)

egy kutya amolyan "connecting people", beszélgetési alap két idegen között is. sok ismerőst szedtem össze a kutyáimnak köszönhetően, több kutyás barátom is volt (szerencsére nem volt semmi olyan horror amik a többi válaszolót érték), a jelenlegi emberemet szintén kutyázás közben szedtem össze, neki akkor két kutyája volt, nekem egy. miután összejöttünk jött a negyedik "gyerek", aztán ahogy kimentünk családi házba még lett néhány :)) de mindketten kutyás sportokat űzünk, kiállításra járunk, komolyan foglalkozunk a témával.

mikor megismertem, már az ágyban altatta a kutyáit, így az első ottalváskor 5en feküdtünk a franciaágyban :)))) de mégsem amolyan férfi "alteregóm", őt más fajták érdeklik jobban, illetve más sportok, mint engem, nem minden közös.

én azt mondom, kutyás csajnak megéri kutyás pasit keresni, mert vannak ott jó fogások ;) csak meg kell találni. azt az életfelfogást pedig, amit kutyásnak lenni jelent közel sem biztos, hogy egy nemkutyás srácnak meg fogod tudni tanítani/ meg fogod tudni szerettetni. szerintem.