A párom (aki vadász) lelőtte a kutyánkat (szálkásszőrű tacskó), , mert lefojtotta a csirkéinket. Nagyon haragszom rá, szerintem nem ez lett volna a megoldás. Ti mit gondoltok?

Férjed van és gyerekeid és azon tanakodsz, hogy egy mezei kutya élete fontosabb-e annál, hogy a gyerekeid egy szülővel nőjenek majd fel?

Egy ilyen beszámíthatatlan kutyának pedig valóban ott a helye, ahova a párod tette. Mi van akkor, ha a gyereket fojtja meg?

Ez nagyon kiborító és ijesztő. Nálam sem létezik ez a megoldás ilyen esetben. Nem tudom, hogy tudod majd rendezni magadban a dolgot érzelmileg. Két olyan lény, aki hozzád közel áll... Szerintem itt (jó esetben, ha mindkettőtök kapcsolata igazán jó, márpedig ennek kell lennie, ha gyerekeitek vannak) hatalmas beszélgetések lesznek. Legalábbis máshogy nem tudom, hogy lehetne felfogni, feloldani egy ilyet, és túltenni magad rajta.

Ha a férjed mellett tudsz maradni, akkor van lélekjelenléted (+).

Kérdésedre felelve: az a véleményem, hogy én nem tudnék. Elmennék. Valószínűleg a forgatókönyv nem az lenne, hogy fogom a gyerekeket és ott se vagyok, hanem ha ilyet meg tudott tenni az az ember, aki elvileg törődik velem, fontos vagyok neki, számítanak neki az érzelmeim, a gondolataim, akkor ott más bajok is biztos lennének, ha addig nem, majd azután. És idővel szépen teljesen kiszeretnék belőle, elidegenednék tőle, és a közelében sem akarnék lenni, hanem kizárólag a gyerekeimmel. Az én fejemben kábé ez játszódott le kapásból, amikor olvastam a soraidat...

Tanácsot nem tudok adni, ha esetleg várnál egyáltalán valakitől. Hát, őszintén remélem, hogy lesznek még jobb napjaitok!

Én csalódnék abban az emberben, aki ilyet tud tenni. Abból, hogy "vesz neked másikat" úgy gondolom, nem is érti a kötődést, ami köztetek volt. Hogy tud valaki puskát tartani a kutyája fejéhez? Az állat bízik benne, nem ő tehet róla, hogy rosszat csinált.. a gazdája adott rá lehetőséget.

És ráadásul akaratod ellenére tette, nem törődve a véleményeddel és érzéseiddel. Neki nem jelentett semmit az egész, és nem volt kedve tovább vacakolni a dologgal.

Fájdalmas, ha az ember félreismer valakit.. de akkor is összeomlana a kép arról az emberről, akihez hozzámentem.

Szépen összepakolnék, és a gyerekekkel együtt lelépnék.

Ez nem csak arról szól, hogy megszabadult egy "mezei kutyától".

Ez arról szól, hogy gyakorlatilag a csirkék élete fontosabb volt, mint te.

Na meg arról, hogy vadász létére, nem tudott egy tacskóval mit kezdeni.

Minden ember más, de én ezt nem tudnám tolerálni.

Kezdjük ott hogy én olyan emberrel nem is álok szóba aki nem rajong a kutyákért (vagy legalább nem erőlteti meg magát egy kicsit a kedvemért)

Gyereket biztos nem csináltam volna ilyen embernek, de ha netán bekábítózott volna és egyszerre csak erre a helyzetre ébredek akkor tuti fogom a gyerekeket és eltűnök. Számomra ez gyilkosság.