őszintén! Te az újszülöttet vagy a félszeműt választanád?

Pont ilyen dillemám volt nekem is pár hónappal ezelőtt. Egészséges kutya, vagy a háromlábú kutya. A háromlábút választottam, mert csak. :) Beleszerettem és örülök, hogy hozzám került, mert nálam van a legeslegjobb helyen. Nem akartam, hogy olyan helyen kössön ki, ahol nem kap elég figyelmet (pl.: menhely...). Úgyhogy nálam van a kutyus.

Amúgy én is tartottam tőle, hogy nem leszek elég szipatikus, de úgy döntöttem, hogy próba-szerencse, és végül annyira szimpi voltam, hogy megkaptam. Mindenki jól járt, vagyis én is, meg a kutyus is. :)

Úgyhogy én is a félszemű kutyusra "voksolok". És szurkolok, hogy megkapd. :)

(ha már döntöttél és írtad is ide nekünk, akkor bocsi, de nem olvastam végig a válaszokat)

Látom, már döntöttél, de azért leírom az én véleményem is: én mindkettőt hazavinném. Sokáig volt csak egy kutyám, jól érezte magát, de aztán hozzánk csapódott még egy. Onnantól sokkal jobban érezte magát az előző kutya is, látszott, hogy élvezi, hogy ott van vele egy másik, akivel olyanokat játszhat, amit vele nem. Akkor már 12 éves volt, és szinte megfiatalodott. Hempergett, játszott a másik kutyával, kergetőztek, a végén még "csajozni" is elvitte.

Azt hiszem, ugyanúgy, ahogy a gyerekeknél is jobb, ha van testvérük és nincsenek egyedül, a kutyáknál is így van ez.

Én is a félszeműt vinném.

Egy hónapja hoztam haza egy kölyköt. Imádom a kölyköket, de ha újrakezdhetném, egy kevésbé macerás, jól nevelt, felnőtt kutyát hoznék haza, mert kevesebb vele a gond. Tudom, szívtelenül hangzik, de akkor is így gondolom. :) Természetesen a kicsit is bírom, nagyon aranyos kutyus, csak a család miatt volt nehéz, megértetni velük, és elfogadtatni, hogy egy kiskutya bonyodalmakkal, rendetlenséggel, esetenként piszokkal és zajjal jár. Habár nálad, azt hiszem, bármilyen kutya jól járna, elég lelkiismeretesnek tűnsz, úgyhogy remélem sok örömötök lelitek majd egymásban. ;)